Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)
KITEKINTÉS - Kristóf Ágnes: Kulturális örökségvédelem. Egy tanulmányút tapasztalatai. Luxembourg, 2001 március 24-április 1.
ja építtette a „Bock" sziklaormon, ezt a századok folyamán a burgundiaik, a spanyolok, a franciák, az osztrákok majd a poroszok építették ki, több falgyűrűvel övezett, kazamatákkal kialakított erődítményrendszerré. A katonailag feleslegessé vált építményt aztán 1867-től 13 éven át bontották. Megmaradt részeit később helyreállították, bemutathatóvá tették, és az óvárossal együtt 1994-ben felvették az UNESCO Világörökségei sorába. Ezt a tény egy angol nyelvű márványtábla felirata örökíti meg az „Európa legszebb balkonjá"-nak nevezett, a spanyolok és a franciák által a 17. században épített Corniche (franciául: párkányzat, párkány út) sétányán, ahonnan az Alzette völgyében fekvő 16-17. században épült alsóvárosra, valamint az erődítmény védett falainak nagy részére látni rá. A Világörökséget jelző márványtábla alján olvastam először a Service des Sites et Monuments Nationaux (a luxembourgi Műemlékvédelmi Szolgálat) nevét. Ok lesznek a héten vendéglátóim. A város legszebb, történeti szempontból legfontosabb nevezetességeit bemutató Wenzel körút - „1000 év 100 percben" - útvonalán aztán mindenhol láttam nevüket: ők készítették azokat a táblákat, amelyek az egykori és a jelenleg látható emlékeket részletesen ismertették. Valódi történelmi forgatókönyv nyílt ki a sétáló, a nevezetességeket egyedül végigjáró előtt. A látvány irányában elhelyezett táblák axonometrikus rajzain bejelölték az egyes emlékeket, így azok azonnal felismerhetők voltak a valóságban. A kazamaták helyreállítását-bemutatását ők tervezték meg és készítették el hozzá az ismertetőt. A látogató itt is egyedül ment végig a bejárati pénztárnál - ez volt az egyetlen hely az útvonalon, aminek megtekintéséért fizetni kellett - a belépőjegyhez adott részletes térkép és leírás szerint. Az ismertetők itt is, mint a legtöbb helyen négy nyelven készültek: a három hivatalos - luxembourgi, német, francia - nyelven kívül még angolul. Érdekes módszerekkel fokozták a befogadás élményét: a látványhoz több helyen fény- vagy hanghatások járultak. Az egyik megmaradt bástyatoronyban például az abba belépőt érzékelve, női sikoly szerű hangokkal kezdődő középkori ének hangzott fel. Az ilyen és hasonló audio-vizuális élmények valamint a magas színvonalú, kifinomult adatbankok teszik aztán lehetővé legtöbb múzeumuk, de különösen az ebben élen járó Luxembourg Város Történeti Múzeuma „a la carte" jellegű, „önkiszolgáló" megtekintését. Itt belépéskor - megkérdezték, mit kérek - angol nyelvű könyvszerű útikalauzt kaptam, ennek alapján jártam végig a kiállítótereket, amelyekben nekem szokatlanul kevés tárgy volt, de annál több monitor, kijelző, filmvászon, képi-, fény- és hangmegjelenítés. Ezeket valóban én működtettem, választhattam közülük kívánságom szerint. A múzeum építészeti kialakítása azonban 21. századi működési rendszerénél még sokkal izgalmasabb volt. A pár évvel ezelőtt átadott intézmény - 1996-ban kapott európai múzeumi díjat - négy helyreállított 17-18. századi városi, nemesi lakóépületben, azok összeszervezésében-kialakításában helyezkedik el. Maga az épületegyüttes így legalább olyan jól reprezentálja, tükrözi Luxembourg városi és építészeti fejlődését, mint a benne lévő tárlat. Három egykori épület által határolt U alakú udvart zártak le elölről üvegfallal, lefedték, miközben az épületek homlokzatait teljes fényükben állították helyre. (3. ábra) A múzeum bejárata azonban nem innen, hanem az egyik épületből nyílt. Ez a megoldás azután visszaköszönt az alsóváros hatalmas U alakú barokk épületében elhelyezett Nemzeti Természetrajzi Múzeum kialakításában is, de itt a bejárat az
