Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

KITEKINTÉS - Laszlovszky József - Bozóki Lajos - Buzás Gergely: A senlisi Saint-Framburg templom kutatása

21. Senlis, Saint-Frambourg kápolna. A kórus keleti ablakának bélletfejezete. 2001. Fotó: Bozóki Lajos dául, mely minden valószínűség szerint a székesegyházhoz tartozott, illetve egy késő gótikus fiáié töredékét, melynek párdarabjait a Saint-Pierre plébániatemplomon, illetve a közeli Cziffra-gyűjteményben találtuk meg. A Saint-Frambourg kápolna legkorábbi oszlopfejezetei a szentélyben találhatók a 12. század utolsó harmadából. Bianchina hivatkozott művében két nagy építészeti periódussal számol 1170/77-1230 között, s ezen belül az első peródust 1170 körűire keltezi.

37 Ez a korai gótikus növényi díszítés kialakulásának első fázisa. Az ekkor létrejött fejezettípus végső soron a római akantuszos fejezetből származik, annak egyszerűbb, levelekkel megfogalmazott változata, amikor a visszahajló saroklevelek volutában végződnek. Ilyen például a Noyon-i katedrális egyik kórusfejezete,

38 illetve a Mantes-i Notre Dame egyik északi mellékhajófejezete,

39 ahol a széles volutában végződő levelek alul homorlattal visszavágva sáslevél formává alakulnak. Ennek a fejlődésnek a következő fázisa, amikor a római jellegű voluta átadja helyét három kisebb levélnek vagy egy kisebb levélnek két voluta között. A saroklevelek közös, visszahajló bimbóban végződnek, amelyet a bimbóra hajló levelek, vagy gyümölcsfüzér díszít.

40 Az új fejezettípus leggazdagabb variációit a párizsi Notre-Dame kóruskörüljáró oszlopain (19. ábra) találjuk. A senlis-i kápolna szentélyében megmaradt oszlopfejezetek ennek az új típusnak a képviselői és úgy tűnik, hogy az itt dolgozó kőfaragóműhely ismerte a Ile-de-France-i kora gótika dekorációs formakészletét, és ennek egyfajta interpretációját faragták kőbe a szentélyben. Az itteni erősen megnyúlt fejezetek sokkal egyszerűbbek, sommásabban faragottak, szinte kubisztikus részletformákkal tagoltak. Ezek igen erősen emlékeztetnek egyes ciszterci kerengők oszlopfejezeteire, mint a Fontenay-i például.

41 Nagyon gyakori motívum a fejezet sarkaira állított sáslevél, melynek visszavágott sarkai szimmetrikusan találkoznak (20. ábra), a forma itt mintegy áthat egymásba. A sáslevelek volutában végződő fölső levélsort támasztanak alá. Ez az elrendezés, mely végső soron szintén római eredetű, a román korban is ismert: ilyen fejezet díszíti például a conques-i Saint-Foix keresztház karzat egyik oszlopát

42 is. A kétzónás, alul sásleveles oszlopfő megtalálható a senlis-i székesegyház nyugati homlokzatán, SaintLeud'Esseret-ben és a párizsi Notre Dame székesegyház kórus karzatán.

43 A senlis-i szentély másik fejezettípusa az a bimbós oszlopfejezet, melynek közeli analógiáit szintén Párizsban találjuk. Senlis-ban az összehajló saroklevelek kétkaréjos bimbókban ta-