Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)
EMLÉKEZET - Lővei Pál: Engel Pál (1938-2001)
kán vitatkozó Engelét, nagyszámú publikációja közül a régészet számára az egyik legfontosabbnak tartják ma is a várkutatók. 16 Az ozorai vár folyamatban lévő feltárása és az 1987. évi Zsigmond-évforduló „Ozorai Pipo emlékezete" címmel tanulmánykötet kiadására sarkallta a Tolna megyei múzeumi szervezetet, amiben a főúr korai életrajzainak fordításain és ozorai építkezéseinek a maradványok és leletek alapján történő elemzésein túl monografikus életrajza is helyet kapott Engel Pál tollából. 17 A magyar várkutatóknak a középkoros régészek kezdeményezésére 1989-ben rendezett első „Castrum Bene" konferenciáját követően 1990-ben alakult, Castrum Bene elnevezésű egyesülete is tagjai között köszönthette Engelt, aki tevékenyen részt vett a konferenciákon, utoljára az Egerben rendezett hatodik, „A 13. század várai" témájú vándorgyűlésen, amelyen „A 13. század várai a történész szemével" címmel tartott előadást. A budai Szent György tér tervezett rendezését megelőző régészeti feltárások eredményeiről a Budapesti Történeti Múzeum és az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete közös, „A Zsigmond kor budai szobrászata" témájú konferenciáján „Ujabb adatok a budai Szent Zsigmond-prépostság alapításához" című előadása hangzott el. 1991-ben a Vasi Szemle szerkesztősége nem véletlenül fordult éppen Őhozzá, hogy egy a folyóirat lapjain egyre élesedő, Kőszeg váraival kapcsolatban régész szerzők által folytatott vitában foglaljon állást. 18 Forrásismeretének növekvő híre és a sírkőkutatásokban való részvétele hozhatta számára a Magyar Nemzeti Múzeum ún. királysír-bizottságának felkérését, hogy a tervezett újabb székesfehérvári ásatások segédleteként gyűjtsön össze minden lehetséges adatot a középkori székesfehérvári prépostsági templomban történt temetkezésekkel kapcsolatban. 19 Engel Pál ajtaja mindenki számára nyitva állt, aki kérdezni akart, akinek valamilyen problémája volt, függetlenül attól, hogy esetleg még nem is végzett, vagy éppen csak pályakezdő régész vagy művészettörténész, erdélyi román régész-várkutató, esetleg a középkor iránt alkotó módon érdeklődő pszichiáter vagy komoly történészi szakmai felkészültségről tanúskodó biztosítási szakember volt az illető. Miután a Posta könyvtárából, nem is egyetlen lépéssel, az idősebb pályatárs, az idővel barátjává lett Szűcs Jenő 20 közbenjárására 1982-ben végre az Ót megillető helyre, az MTA Történettudományi Intézetébe került, a fiatal történészgeneráció ígéretes tagjai is tanítómesterükre lelhettek benne - az intézeti napokon körükbe „beeső" látogató mindig jó hangulatot talált, érdekes és kritikus beszélgetésfoszlányokat csíphetett el, értesülhetett a legfrissebb történeti kiadványokról határon innen és túlról. Az emberi nyitottság olyan különleges szakmai nyitottsággal párosult személyében, ami a történettudományokon, sőt a társadalomtudományokon túli területekre is elvezették, nem kevés impulzust nyújtva történészi tevékenységéhez. Világos gondolkodásának és logikailag kifogástalan elemzéseinek hátterében ott volt a matematika iránti érdeklődése is, az a mód, ahogy történeti problémákat képes volt matematikai kérdéseknek is tekinteni. Településtörténeti vizsgálódásai során példaszerűen fejtette ki az utakkal összekötött településpontok gazdaság- és politikatörténeti szempontból gráfként való viselkedését, ugyanakkor a birtokleírások történeti topográfia számára hasznosítható adathalmazait a topológia módszereivel leírható mezőkként értelmezte. 21
