Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Tokaj, Zinner-ház, volt úri kaszinó, József Attila utca 2. (Juan Cabello - Simon Zoltán)

káni eredetű kereskedőknek (örmények, görögök, szerbek, albánok, macedónok), akik a török birodalom területéről kerültek Magyarországra. A Moraliak a 18. század közepén telepedtek le Tokajban, ahol is a a városi görög „compánia" tagjaként élénk és minden jel szerint sikeres üzleti tevékenységet folytattak. Ez tette lehetővé, hogy a család a város legelőkelőbb és valószínűleg egyik legdrágább telkén felépíthesse palotáját. Az épületet 1828-ban már Weisz Sámuel tulajdonában találjuk, aki földszintjén kocsmát üzemeltetett. 1867-ben az ingatlanon már 14 személy lakott. (Ekkoriban az udvaron egy L alaprajzú épületet is feltüntetnek a kataszteri térképek.) Az 1890. évi tűzvész alkalmával a ház súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás során a lebontott oromfalas nyeregtető helyére egy kontyolt tetőt építettek, a nyílászáró asztalosszerkezeteket is ekkor helyezték el, néhány szobát megosztottak, valamint a belső terek falait kifestették. Jelentősebb átalakításra a 20. század 20-as éveiben kerítettek sort. Ekkor építették be az udvari szárnyak közötti, továbbá a földszintes szárnyak feletti területet. (A földszinten egy, míg az emeleten három szobát alakítottak ki.) A tető bádogozása is ehhez az építkezéshez köthető. A két világháború között - a még mindig a Weisz család tulajdonában lévő - ház földszintjén bank, rőfös üzlet és trafik működött. 1947-ben Grósz Mór a házat Pirint János hentesmesternek adta el. Még ugyanabban az évben az épületet államosították. A ház homlokzatait 1950-5l-ben és 1985-ben tatarozták. Juan Cabello-Simon Zoltán TOKAJ, ZINNER-HÁZ, VOLT ÚRI KASZINÓ, JÓZSEF ATTILA UTCA 2. Az alápincézett, földszintes, magasan kiemelt tetővel fedett, L alaprajzú épület a város főutcáján, a Fő tér északi oldalánál helyezkedik el. Az észak-déli irányú főutcával párhuzamosan húzódó és a telekhatárra épült házat a főszárnyához csatlakozó rövidebb szárny oldaláról - a főutcára merőleges - keskeny közt határolja. A kutatás során megállapítottuk, hogy az épület jelenlegi alap- és térelrendezését, valamint külső megjelenését több építési szakasz nyomán nyerte el. Kétségtelen, hogy ezek az építkezések mindig is a mindenkori tulajdonosok igényei, anyagi lehetőségei és nem utolsósorban az egymást váltó funkciók jegyében történtek. Az első ház alaprajzáról, belső tereiről és tömegformálásáról igen keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy ez az épület egy hosszanti elrendezésű, alápincézett - a jelenleginél keskenyebb és rövidebb, továbbá alacsonyabb - földszintes ház volt, amely a Fő utcával párhuzamosan, törtkőből épült meg. Síkmennyezettel fedett három vagy négy szobáját alacsonyan záródó, fülkés megoldású ablakok világították meg. Bejárata feltehetően az épület udvari falában állhatott, mint ahogy a pince dongaboltozatos helyiségeit is erről az oldalról lehetett megközelíteni. Homlokzatainak és belső tereinek vakolatából semmi nem maradt ránk. A következő építési periódusban az épületet észak felé, egészen a telek határáig meghosszabbították. Mivel a következő építkezés során ennek az új résznek felmenő falaiból csupán kisebb szakaszokat hagytak meg, sem a szobák számát, sem nyílásrend-