Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Sopron, bencés templom (falképkutatás) (Lángi József)

Sopron, bencés templom. Az északi karzatalj falazatán feltárt angyal. Arcára már korábban rábontottak, ezért szinte teljesen elpusztult. 1999. Fotó: Lángi József riella vezette régészeti, a Bartos György (ÁMRK) és Nemes András által végzett művészettörténeti kutatásokkal, illetve Dabronaki Béla és Mihály Ferenc (ÁMRK) farestaurátori vizsgálataival párhuzamosan zajlottak, és adatokat szolgáltattak a Kaló Judit építész (ÁMRK) tervezte komplex épület-felújításhoz. Kutatásaim nem előzmények nélküliek, mert korábban Dávid Ferenc művészettörténész, Deák Klára, M. Nagy Éva és Fazekas Gyöngyi restaurátorok (ÁMRK) is végeztek kisebb-nagyobb feltárásokat. Jelen körülmények között, - amelyek nem kedveztek mindenben a munkának -, igyekeztem a lehető legtöbb ismeretet megszerezni a templom kifestéseinek rendszeréről, korszakairól. Legkorábbi réteg a szentély oldalfalain egy homogén rózsaszín festés, amelyhez a zárókövek oldalain és hozzá kapcsolódó bordaszakaszon 3-5 levelű, lóhere szerű motívumokból álló „mandzsetta" festés kapcsolódott. E rendkívül élénk színezés azért csak az oldalsó részeken található, mert a szentélyzáradék egyetlen le nem vésett zárókövén mélyen aláfáragott, örvénylő akantuszleveles ornamentika került elő a vastag vakolatréteg alól. Hajójának 15. századi beboltozása után a hengeres pilléreket vörösre, bordaindító konzoljait zöldre, bordáit okkerre színezték. Sima záróköveire címereket, borda kapcsolódásaihoz pedig vörös és zöld „mandzsettákat" festettek. Ablakbélleteil is okker-fekete sávozás keretezte. Oldalfalain csak az északi mellékhajóban találtunk figurális ábrázolásokra utaló nyomokat. Itt roncsolt felületeken két vázlatszerű, be nem fejezett töredék maradt fenn. Falképfeltárás közben több új, az építéstörténet szempontjából érdekes részletet is sikerült feltárni. Közülük talán a legjelentősebb a boltozat építése közben beépített vékonyfalú, hengeres kerámia „poharak" sokasága, melyeket több-kevesebb szabályossággal helyeztek el. A 10-13 cm hosszú, alulról zárt kerámia hengereknek kilyuggatott, domború, lencse alakú fedlapja is volt, és ezek a vakolat síkjánál 2-2,5 cm-rel mélyebben helyezkedtek el. Találtuk még egy délre nyíló, nagy csúcsíves ablakot is, amelyből a 18. században egy sokkal kisebb oratóriumablakot alakítottak ki. A következő jelentős kifestésre feltehetően a 17. században került sor. Ekkor a zárókövekre egyforma rozettákat, a bordákra pedig szürke alapszínű fekete-fehér kváderosztást festettek. Boltmezőit sárga-vörös színű, nyolcágú csillagok díszítették. Ablakait a 15. századi réteghez hasonlóan keretezték, sőt a torony déli falán nyíló csúcsíves vakablakába még a kerek ólomosztású üvegezést is belefestették. Északi és déli fal-