Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Salgótarján, Salgóvár (Feld István)

Az Úrasztala mai átfestése alatt kék alapon világoszöld, vörös szegéllyel kísért íves keretben a következő felirat olvasható: „Készült a S. Kazai Ref. Ekklesia költségén 1795-ik Esztendőben." Dátuma tehát megegyezik a szószék hátlapjának középső tábláján látható évszámmal. A füllungdíszes, tölgyfából készült bejárati ajtó átfestése alatt jól látható az eredeti, 18. századi virágos-olaszkorsós festés, az Anno Domini A. és D. kezdőbetűi, valamint az évszám díszes l-es száma. A Mózes-szék mellvéd-előlapjain, az átfestés alatt ellenfényben szintén jól látszik a lendületes, pasztózus festésű, még kissé a reneszánsz formavilágát idéző gránátalmás, világos, olaszkorsós díszítés. A mellvéd szélén az alábbi felirat vehető ki: „ANNO 1734 DIE 27. AUG. MIK.P. V. 8. KÖNYÖRÜLJ AZ ÉN NYAVALYÁMON DE ÉN KELEK/?/ MIKOR... A SETÉT." A szöveg Mikeás próféta könyvében a 7. rész azon passzusa, mely az ellenség csapása alatt sínylődő Sión reménységéről beszél. A templomhajó déli ülőpadsorának mellvédlapjain a mai átfestés hasonlóképpen 18. századi virágos festést takar. Az ülőbútor felső szegélyén személyneveket is tartalmazó, hosszabb donációs szöveg húzódik. Az átfestett, füles betétdíszű keleti fakarzat füllungjainak felületét szintén a már említett virágos, olaszkorsós díszítés borítja (1757). Az olaszkorsós díszítésű mellvédlapok legközelebbi rokonai a zubogyi padelők (1758), valamint Pamlény nyugati karzatának igen kvalitásos, 1764-ben keletkezett festése. Az épített nyugati karzat valószínűleg a falazott szószéktalapzattal egykorú (1794). Az orgonát Kerékgyártó János építette 1906-ban, hét változattal. A gótizáló, vimpergás orgonaszekrény nem túl jellegzetes darab. A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a templom késő barokk berendezésének díszítőfestése mennyire kvalitásos és értékes. Ezek feltárása a jövőben elengedhetetlen. A szószék próbatisztításával erre próbáltuk felhívni a helyiek és a műemlékes szakma figyelmét. M. Veres Lujza SALGÓTARJÁN, SALGÓVÁR Miután a salgói felsővár 1981-84 között, általam elvégzett teljes feltárását követően (ld. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1984., 213-264.) hosszú évekig szünetelt itt a műemléki helyreállítás, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1998-99-ben Móga Sándor építész tervei alapján elvégeztette a falak konzerválását, a lakótoronycsonk tetővel történő lefedését, valamint másolatban visszaállítatta az 1300 körüli várkaput és a korai (14-15. századi?) ciszternát. Ezután merült fel igényként az alsóvár maradványainak feltárása és az azt követő helyreállítása. Az utóbbi részen az 1980-as években csak néhány kutatóárok nyitására volt módom. Sajnos a felsővárat helyreállító vállalkozó — felvonulás címén - itt egy jelentős felületen elplanírozott egy közel méter vastag törmelékréteget. Ebből nagyszámú, jellegzetes késő reneszánsz kőfaragvány került napvilág-