Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Rád, Muslay-kastély (G. Lászay Judit)

A másik szárny falfelületeit nagy ívekkel törték át, és ekkor falain nagymérvű vakolatcserékre is sor került. Ezért e szobák új cementvakolatai alatt csak nyomokban lehet felfedezni a barokk vakolatokat. Ennek ellenére a „borház" felé eső utolsó szobában copf füzérekkel keretezett ovális képeket sikerült feltárni. E monochrom színezésű falképeknél a kék árnyalatai meghatározóak. A földszinti helyiségekben érdemleges kifestést nem találtunk, de azért néhány ponton 19. századi ornamentális festés roncsolt maradványai itt is felszínre kerültek. Legjelentősebb felfedezésünket a földszinten, a kis könyvtárszobában tettük. Itt megtaláltuk az ajtókat keretező ornamentális festést, és pontosan meghatározhatóvá vált a három könyvszekrény elhelyezkedése és mérete - tehát a helyiség eredeti belső képe hitelesen rekonstruálható. Falképfeltárásaink során nemcsak az egykori dekoráció rendszere, kiterjedése volt meghatározható, hanem előkerültek a régi fűtőcsatornák, befalazott ajtók, ablakok, láthatóvá váltak, hogy hol törtek új nyílásokat, hol bontottak el falakat. így lehetőség kínálkozik a 18. századi állapot minél hitelesebb helyreállítására. Lángi József RÁD, MUSLAY-KASTÉLY A kastély kutatására felügyeleti kérésre került sor, mivel új tulajdonosa felújítását tervezte. A Muslay-kastély egy szabadon álló épületegyüttes, egy nagy, lejtős telek - teraszosan kiképzett - felső részén helyezkedik el. Főépülete egy oromzatos középrizalittal, sarkain egy-egy manzárdtetős sarokrizalittal megépült, tükrös-lizénás késő barokk homlokzat-kiképzésű földszintes, téglalap alaprajzú, kéttraktusos épület, amely a bal oldali „L" alakú melléképülettel és a vele szemben álló téglány alaprajzú másik melléképülettel díszudvart fog közre. A nagyobbik, „L" alakú melléképület mindkét végét, a kisebbiknek a park felé néző végét egy-egy manzárdtetős pavilon zárja, melyeken, eltérően a melléképületek sima, tagolatlan homlokzatképzésétől, a főépület oldalrizalitjainak többszörösen visszaléptetett tükrös-konzolos architektúráját kapták. A melléképületek alápincézettek. A nemes Muslay-család tagjai egykor magas hivatali tisztséget töltöttek be. A falkutatás kiderítette, hogy a főépület egy rövidebb, a 18. század második felében megépült vegyes falazatú kastélyépület két végén való meghosszabbításával nyerte el mai képét. 1800 körül emelték a manzárdtetős sarokpavilonos egyaxisnyi bővítést. Jól láthatóan fennmaradt a barokk kontyolt végű fedélszék, amelyhez hozzátoldották a császárfás, már ferde szélgerenda nélküli manzárd pavilontető impozáns ácsszerkezetét. A másodlagos, udvari sarokszobában és a mellette lévőben barokk színvilágú és jellegű tükrös festésre bukkantunk. Az utcai szobák mennyezetét sablonnal készült rozettákból, csíkozásból álló, későbbi, a 19. század első felében készült meszes festés díszítette. A két melléképület több periódusban épült ki. A két pince kemény, szakaszosan sötét törtkő alapozása szerint egy részük még a főépületnél is korábbi lehet. A további bővítések anyaga már tégla.