Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Martonyi, pálos kolostor- és templomrom (Juan Cabello - László Csaba - Simon Zoltán)

ben szent püspökök életnagyságú képei és az Utolsó vacsora ábrázolása található. Alájuk pedig rokokó ornamentikával és szalagokkal keretezett, ovális mezőkbe kis szentképeket festett a mester. Az ablak és a diadalív bélletét is figurális ábrázolások díszítik. A legérdekesebb viszont az, hogy a diadalíven az ikonosztáznak csak négy trónképe és királykapuja volt fából, a többi képet a falra festették. A hagyományos ikonfalak minden eleme szerepel, de falfestményként. Eredetileg a diadalívet egy nagy fagerendára terhelt 15 cm vastag fallal töltötték ki, ezt vakolták, majd megfestették rá a képeket. Sajnos ezt a falazatot a századfordulón elbontották és új, faszerkezetű ikonosztázt építettek, amire már csak ragasztással tették fel a vászonra festett képeket. A hajó boltozata később épült, mint ahogy elkészült a szentély kifestésé, mert ennek falpillérei elfedik a falra festett ikonokat és a hajó oldalfalán megtalált korai, töredékes falképeket. A boltozatépítés feltehetően 1806-ra keltezhető, amikor a Jakov Nedic és Stojan Nedic festők nevével szignált berendezés készült. A hajó ikonosztázhoz közel eső boltszakaszában feltártam az átfestés alól egy Jákob áldozatát és Ábel megölését ábrázoló falképet. A 19. században két alkalommal is festették a falfelületeket. A figurális ábrázolások körül először egy élénk színezésű neobarokk, majd egy pasztell színezésű, romantikus festés készült. A ráckevei és székesfehérvári szerb templom mellett - jelen ismereteink szerint a majsiban található a leggazdagabb 18. századi falképegyüttes, amely viszont készítéstechnikája miatt egyedülálló. Nem freskó vagy secco technikát alkalmazott a mester, hanem aprólékosan kidolgozott kompozícióinál olaj-technikát használt. Lángi József MARTONY1, PÁLOS KOLOSTOR- ÉS TEMPLOMROM A Martonyi falu felett álló, úgynevezett Háromhegyi pálos kolostort 1341-ben alapították a Tekesfiak. A hol Borsod, hol Torna vármegyéhez számított kolostorról viszonylag kevés írott forrás maradt fenn. Figyelemre méltó adat, hogy a 15. század második felében ide temették a 15. század végén alnádori tisztet betöltő Hangácsi Mihály szüleinek földi maradványait. A kolostor pusztulása a 16. század közepe táján következett be. A környék az utóbbi évtizedekben teljesen elvadult, ellepte a bozót. A mindezek ellenére kifejezetten jó állapotban fennmaradt rom „helyreállítását" megelőző régészeti kutatás első lépcsőjeként, széles területen eltávolítottuk a templom külső falai előtt a 16. század közepe óta felhalmozódott, helyenként 2 méter vastag omladékot. Ennek során tisztázódott a poligonális szentélyzáródású templom külső alaprajzi elrendezése, előkerült a sekrestye keleti falsíkja, valamint a templomtól északra elhelyezkedő káptalanterem ugyancsak poligonális záródású szentélyének kisebb részlete. Kitisztítottuk a déli kerengőfolyosót is. A vizsgált területeken igen nagy számban kerültek elő kőfaragványok, de ezek döntő többségét egyszerű, homorlatos tagozatú lábazati- és koronázópárkány-töredék teszik ki. A déli és délkeleti oldalon néhány mérmű- és ablakosztó-töredék is napvilágra került. A nyíláskereteket - valamint a támpillérek kváderköveit - a jelek sze-