Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Kőszeg, az Elővár épületeinek (Rájnis utca 9.) homlokzatkutatása (B.Benkhard Lilla - Mentényi Klára)

sága és a falelválás hiánya egyértelművé teszi, hogy az elővár körítőfala és a jelenlegi kapubejáró - a mellette lévő északi helyiséggel együtt - közös terv részei lehettek. Mivel a téglából falazott felső szint mindenképpen későbbi, mint a szóban forgó terek, bizonyosnak látszik, hogy a kapu és a mellette lévő, egykori kapusszoba nem emelkedett a várfal fölé, tehát nem beszélhetünk egy hagyományos értelemben vett kaputoronyról. A széles kapualj méretei azóta sem változtak. Oldalfalai részben eredetiek, lefedését azonban nem ismerjük, mert jelenlegi fiókos dongaboltozata a 18. század közepe tájáról származik. Az északról csatlakozó, földszinti helyiség külső homlokzati falában egy a falazattal egykorú, közel négyzetes formájú, kisméretű ablakot találtunk. A valamikor kőkeretes ablaknak csupán a szemöldökköve maradt meg, amely egy másodlagosan felhasznált, elszedett szárkő-darab. Ebből és az elővár körítőfalának anyagából következtetünk arra, hogy a bejáratot is magába foglaló fal ma álló formájában nem lehet korábbi a 16. század első felénél. Elképzelhető, hogy vagy egy korábban itt álló erődítés helyén vagy újonnan emelték akkor, amikor a török ostromot követően megerősítették a város védműveit. Az Esterházy család birtoklása idején, a 18. század közepe táján a korábbi kapualj fölött egy helyiséget alakítottak ki, s ezáltal egy valódi kaputorony jött létre. A vakolattal beforduló falsarkot az emelet mindkét oldalán meg tudtuk fogni. Ebben az időben a torony emelete feltehetően az udvarról egy falépcsővel volt megközelíthető. Ehhez a periódushoz köthető a mai kapuzat kialakítása a kapualj boltozatával összefüggő tégla áthidalóval, a két szélső falpillérrel és az egykori csapóhíd felhúzásához szükséges két kis nyílással. Ezt követően hamarosan mindkét irányban bővítették az ún. kaputornyot. Dél felé - egy a körítőfalban már korábban kialakított nyílás befalazásával együtt - részben bontott terméskövekből egyszerre készült el a földszint és az emelet, ugyanakkor az udvari homlokzaton egy köpenyfallal egyenes vonalúra alakították át a korábbi toronyemelet téglafalát. Vagy ezzel az építkezéssel egy időben vagy valamivel később az egykori kapushelyiség fölött is létrehoztak egy emeleti teret, amivel párhuzamosan csekély mértékben a teljes párkánymagasságot is megemelték. Az elővár 16. századi körítőfalait felhasználva - az 1777. évi nagy tűzvész után épült föl a két földszintes melléképület, északra az emeletes épülethez közvetlenül csatlakozó istálló, délre pedig a kocsiszín. Feltehetően ebből az időből származik a kapuzat homlokzatát díszítő, timpanont imitáló párkány, az alatta lévő, vakolatból készített masnimotívummal. Legkésőbb, minden bizonnyal a 19. század második felében - végén vált szükségessé az északi szárny déli tengelye fölé még egy emeleti helyiség kialakítása. Feltehetően ekkor bővítették az udvari kapunyílást, ami a fölötte lévő falszakasz átalakításával járt együtt. A lécekből összeállított, rombuszmintás, szögecselt, háromrészes fakaput szintén ebben az időben állították össze. Az épületegyüttes történetének előzményeihez tartozik, hogy Sedlmayr János (a belső vár építésze) 1955-56. évi alapos felmérései nyomán az északi földszintes szárnyban ugyanő egy 1962-ben elkészült közfürdőt tervezett. Az emeletes kapuépület felújítását Kriszt György irányítása alapján végezték el. A turistaszállóvá átalakított, Tkálics