Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom

szintjét a felmenő falakon megmaradt, 1-9 mm-es mészszemcséjű, világosbarna habarcsból készített vakolatnak, illetve ennek visszahajló, alsó szegélye mutatja. A sekrestye a benne feltárt, 2-6 mm-es, részben diffúz mészszemcséjű, fehéres barnás habarcsba rakott törtkő oltáralapozás tanúsága szerint kápolnaként is szolgált. Valószínűleg a sekrestye feldúlását követően ledöntött felépítmény maradványa lehet az a habarccsal kötött, téglákból rakott tömb, amely a sekrestye északkeleti sarkából, kissé az egykori járószintbe süllyedve került elő. Mint ahogy kérdéses, emelhették-e a helyiséget a falfülkék rendeltetésének kiváltására, esetleg a váradi székesegyházból ismert gyakorlat ellátására, építtetőjének kilétét illetően is csak feltevésekbe bocsátkozhatunk. E tekintetben elsősorban a pécsi kanonoki stallum alapján a Baranyához köthető, predikátumként minden bizonnyal e falu nevét viselő család tagjai jöhetnének számításba.

43 így például az 1453-ban ügyvédként, 1458-ban pedig közjegyzőként feltűnő Thwroni Mihály mester, aki talán azonosítható a bécsi egyetem teológiai és jogi fakultásán 1448-ban - a vele együtt felsoroltaknál legalább 3^1-szer magasabb összeggel, majd dominusként - bejegyzett Thwron-i Zenthe Mihállyal, illetve az 1460 és 1468 között a pécsi mesterkanonokok sorában feltüntetett „Toroni" Mihállyal. Túronyi Mihály, aki 1460-ban nógrádi főesperesként szerepel egy forrásban és aki 1463-tól milkói püspökként valamint esztergomi helynökként műkő15. Túrony, református templom. A feltárt sekrestye maradványai az oltáralapozással. 2000. Fotó: Balázsik Tamás