Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Granasztóiné Győrffy Katalin: Műemléki belső terek restaurálása? Rekonstruálása? „látványteremtése”?

engednek, az megszűnik. A feszültség és a felelősség úgy is megfogalmazható, hogy a műemlékekkel foglalkozó valamennyi szakembertől: régésztől, művészettörténésztől, építésztől és jogásztól elvárható az értékek világos tudata, s ezt kell kommunikálniuk a társadalommal."

4 Marosi Ernő is utal tanulmányában Wolfgang Wolters, a berlini Technische Universität művészettörténész professzora „Történeti belső terek: restaurálni?, megjeleníteni?, konzerválni?" című, 1997-ben a Kunstchronik 12. számában megjelent cikkére,

5 amelyet a Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. számában tettünk éppen azért közzé,

6 hogy megismerjük egy ismert német szakember aggódó véleményét a társadalmi elvárások és a műemléki értékek megőrzése között feszülő ellentétről, s a Németországban folyó templomi helyreállítások, restaurálások során tapasztalt, a műemléki értékek szempontjából elfogadhatatlan szemléletről. Wolters is a szakemberek, elsősorban a művészettörténészek felelősségéről beszél. A műemlékvédelem elhívatott szakembereiként érezzük felelősségünket, sőt tehetetlenségünket, amiért sokszor még munkatársainkat sem tudjuk meggyőzni az értékek pusztításának következményeiről. Tanulmányomban két templombelső, a Zala megyei Nova plébániatemplomának és a zirci apátsági templomnak folyamatban levő, egyébként egymástól teljesen eltérő problematikájú és koncepciójú belső helyreállítása kapcsán szeretném érzékeltetni a restaurálások során érvényesülő szemlélet következetlenségeit, buktatóit, a műemléki érték ellentmondásos értelmezését, amely sokszor a nagyközönség ízlésének kiszolgálását, vagy a tulajdonos, illetve megrendelő kívánságának fenntartás nélküli teljesítését jelenti, sok esetben a közreműködő szakemberek bizonytalan, olykor téves állásfoglalásának következménye. A Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. számában a műemléki rekonstrukció problémájával foglalkozó Műhely rovatban különböző szakemberek, régészek, építészek, művészettörténészek írásai jelentek meg. A restaurátorokat Velledits Lajos képviselte „A novai Mária Mennybemenetele plébániatemplom Angyali üdvözletet ábrázoló boltozati mezejének restaurálása" című tanulmányával,

7 amelyben ismertette 1997-98-ban általa vezetett munkát. A rekonstrukciós blokkban megjelenő tanulmány címe egyértelműen a restaurálás fogalmat használja, jóllehet a szerző a szövegben a restaurátori beavatkozást, ha nem is következetesen, de rekonstrukciónak nevezi, amely valójában, Wolters kifejezésével élve, nem más mint, Dorffmaister István barokk boltozati freskójának 20. századvégi értelmezésű látványteremtése (megjelenítése/ Inszenieren). Az igényes építtető, Szily János szombathelyi püspök és Dorffmaister István festőművész átgondolt ikonográfiái program szerint, barokk összművészeti alkotásra jellemző belső teret hoztak létre 1779-1780-ban a novai templomban.

M Mária életének a hajó és a szentély boltozatain megfestett jeleneteit keretelő látszat architektúra a szentély végfalán festett, a szentek aranyozott szobrot utánzó alakjaival díszített oltárarépítményként folytatódik. Dorffmaister a két mellékoltárt és a falak építészeti tagolását is a barokk illuzionizmus szellemében festette meg. Ehhez a rendkívül egységes, mozgalmas belső térhez alkalmazkodik a templom berendezése, az adoráló angyalokkal díszített főoltár, a legutóbbi betöréskor puttóitól megfosztott, gazdag szobrászati díszű gyönyörű szószék, a padok, a festett Szentsír-kápolna, és a szintén megcsonkított Szentháromság csoport. A novai falképek romlása nem tér el a hasonló korú templomoknál