Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)
TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom
cm-es mélységtől lefelé. E kiülés egyúttal a középkori járószint mélységét is kijelöli, s ehhez igazodik is a falon lévő középkori vakolatréteg alja. Az északi diadalívpillér keleti oldalán nyitott kutatóárokban, a diadalívpillér alapozása alatt lévő, a bolygatatlan altalajba mélyedő, habarcstörmelékkel kitöltött 132 cm fenékmélységű árok - vélhetően alapozási árok - iránya alapján a templom szentélye az Árpád-korban meglehetősen széles ívvel záródhatott. Legalább ezen a részen a lebontott szentélynek még az alapfalait is kiszedték, árkát a későbbi sírbeásások pedig jóformán teljesen eltűntették. A templom e periódusához tartozó nyugati fal alapozásának maradványait a templom hossztengelye mentén nyitott kelet-nyugati irányú kutatóárokkal próbáltuk feltárni. A mai nyugati faltól 8 m-re keletre elő is került egy igen gyenge, barna habarcsú falazat, amely alatt az északi metszetfal tanúsága szerint szórványcsontokkal kevert, bolygatott talaj van. A déli metszetfal tanúsága szerint a habarcs nélküli, 1-2 mm-es mészszemcséjű szürke és pelyvás habarcstörmelékkel, valamint fekete kerámiatöredékkel kevert kőtömeg az északi metszetfalon lévő falazatnál mélyebbre, 180 cm alá is lenyúlik. Mivel e falazat, illetve a bolygatott kőtömeg nyomvonala beleesik a maitól kissé keletre lévő egykori Árpád-kori déli ajtó tengelyébe, igen kérdéses, azonosítható-e ez a nyugati fal maradványával. Az épület e periódusának déli falán az Árpád-kori templomépítés egyik legáltalánosabb hagyományának megfelelően három, ívesen záródó, kívül 56-58, belül 62-67 cm széles és 124—135 cm hosszú, 35-54 cm-es bélletű ablakot alakítottak ki, egymástól 234-237 cm-es távolságra. (3. ábra) Különleges vonása e három, szokatlanul magasan elhelyezett ablaknak, hogy az ablakzóna sávja a felmenő falhoz viszonyítva magasabban van, mint a szenyéri (Somogy megye), az egyházasdengelegi (Nógrád megye) r. k. és a lovászpatonai (Veszprém megye) ev. templom ablakzónájáé, 10 és csaknem érinti a falkorona tetejét. A lovászpatonai templom esetében a csúcsíves ablakok sorát az Árpád-kori ablakzóna alatt alakították ki a gótikus átépítéskor. A másik egyedi vonása a három túronyi ablaknak, hogy bennük fa „tok" l-l pár deszkája vészelte át az évszázadokat. Az ablakbélletek falszövetében ugyanis a keleti ablak esetében keletről egy 72, nyugatról egy 83, a középső ablak esetében pedig egy-egy 86 cm hosszú és 3 cm vastag deszka maradt meg. (4. ábra) Mivel a nyugati ablak bélleteiből a deszkák kihullottak, a 12 cm-es mélységű fészkekből a deszkalapok szélességére is következtetni lehet, amelyek l-l cm-t kiállva szűkítettek a 16-18 cm széles, íves záradékukban 1 cm mély fészekkel falazott ablaknyílásokon. A nyugat-európai példák szerint e fa tokokhoz rögzítették - a reinsfeldi templom esetében belülről, a vakolat hozzáfuttatásával is - az állati bőrt, ritkábban az üveget körülfogó fakeretet 11 - akárcsak a kőből kialakított tokok alkalmazásakor. A túronyi templom esetében a deszkabetétek nem téglahiány miatt készültek, hiszen magukat az ablakbélleteket és legalább a hajó északkeleti sarkát is téglából falazták - ez utóbbiból 14, pelyvás vakolattal fedett téglasor mind a mai napig megmaradt -, továbbá erősen meszes habarcsba rakott téglákból álló, a mai déli ajtó záradékát alkotó ív jelzi a templom korai kapujának a helyét is. A templom apszisa az Árpád-korban negyedgömb boltozató, hajója síkfödémes, vagy nyitott fedélszékes lehetett, zsúp-, gyékény-, nád-, vagy zsindelyfedéssel. Úgy tűnik, falazott karzata nem volt.
