F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

MŰHELY 77 Fülöp András A DUNAKESZI-ALAGIMAJORI TEMPLOMROM RÉGÉSZETI KUTATÁSA Ma még nehéz megítélni, miként fogja értékelni az utókor a Millennium jegyében született műemlékhelyreállításainkat. Annyi azonban már most elmondható, hogy az ezeréves évfordulóhoz kötődő munkáknak számos pozitívuma is volt. Sor kerülhetett több olyan műemlék kutatására és helyreállítására, melyek tudományos feladatként eddig is előttünk álltak, de módszeres vizsgálatukra - napjaink leletmentő kutatásai közepette - nem volt lehetőség. Ezek közé tartozik a Dunakeszi - alagimajori templomrom, mely különös formája, alaprajzi elrendezése miatt már korábban fölkeltette a kutatók kíváncsiságát, de régészeti kutatására csak most kerülhetett sor. Alagimajor a fővárostól másfél kilométerrel északra, a hasonló nevű vasúti megálló közelében fekszik. A major, mely ma közigazgatásilag Dunakeszihez tartozik, egykor az itt működő Állami Gazdaság telephelye volt. Ennek elhagyott épületei között áll a templomrom, melyről régóta ismert, hogy a középkori Alag falu temploma volt. (1. ábra) Alag és a templom története A középkori Alag falura utaló legkorábbi adatunk 1328-ból származik, amikor Pest megye első név szerint ismert szolgabírái közt Alagi Bacsó (Bocho de Olagh) nevével találkozunk.

1 Az Alagi család egyike volt Pest megye nagy számú köznemesi famíliáinak, akik - mint az körükben általános volt - arról a faluról neveztették magukat, amely sokszor az egyetlen birtokuk volt.

2 Alagról 1362-ben szól először oklevél: ekkor Alagi Kozma - valószínűleg Bacsó unokaöccse - és a Nyéki család osztoztak meg a falu és a tőle délre fekvő Hártyán közti földterületen.

3 Ez utóbbi falu feltehetően azonos azzal a településsel, melynek nyomait az elmúlt években tárta fel a régészeti kutatás.

4 Alag falu egyik legrészletesebb leírását egy 1388-ban készült határjáró oklevél adja meg, amikor Alagi Pető fia Tamás birtokait Fábián fia Tamás lányaival osztotta meg. A szóban forgó birtokrész, mely a lányoké lett, Alag nyugati felén helyezkedett el, s egy kúriát, egy jobbágytclkct, egy lakatlan telket, továbbá a hozzá tartozó réteket foglalt magába. E birtok határa a Buda felé vezető útnál kezdődött, majd dél felé tartott egészen Balog Péter jobbágy házának sarkáig. Ezután egy völgyben nyugat felé haladt a Hidegkuth kútig, majd ugyanebben az irányban továbbmenve megfelelő távolságra egy fűzfabokrot jelöltek meg, s a határjárók folytatva útjukat nyugat felé eljutottak Kyszigethnck nevezett helyig. Innen a határ észak felé a Homokwth-x\dk hívott útig tartott.

5 Az oklevélben emlegetett helyszínek közül Hidegkuth és az a „völgy", amely a bir-