F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Tóth Sándor: A felsőörsi préposti templom nyugati kapuja

2. 1963. augusztus 12-én id. Bártli Kálmán 76 éves felsőörsi lakos többek között arról tájékoztatott, hogy a kapu szemöldökkövén a hagyomány szerint régebben református (!) felirat volt (Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, Régészeti Adattár, 67/605. sz.). A barokk szemöldökkő kiugró sávja valóban leginkább úgy kaphatott értelmet, ha feliratot hordozott - nyilván festett kivitelben. 3. Vö. Bedy Vince: A felsőörsi prépostság története. Veszprém, 1934, 104. - Gerecze Péter: Épületi maradványok az Árpádok korából. Archaeologiai Értesítő 15-1895, 369. A legutóbbi helyreállításhoz ld. Erdei Ferenc - Tóth Sándor: Felsó'örs prépostsági templom helyreállítása. [Budapest], 1966 (rövid beszámoló). Átfogóbb ismertetés Erdei Ferenctől: Felsőörs. Prépostsági templom. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 1 18.). H. n., 1982. 4. A törökök talán már 1529-ben feldúlták Felsőörsöl (Veress D. Cs.: Felsó'örs évszázadai. Veszprém. 1992, 57 - a jegyzetben adott hivatkozás téves). 1533 előtt főleg Móré László várpalotai emberei sanyargatták a környék káptalani birtokait (A veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Közzéteszi Kredics L. - Madarász E - Soiymosi L. Veszprém, 1997, 318). A gödörbe az égett anyagok nem csekély hányada még izzó állapotban kerülhetett. Az üszkök nagy része - rengeteg szög, faszén - toronysisakból, tetőzetből származhatott. Jónéhány kőtöredék a toronyról, illetve az oldalcsarnok ikerablakaiból került a gödörbe. A nagy mennyiségben előkerüli kerámialeletck túlnyomórészt 16. századinak látszottak. Az anyag a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészeti gyűjteményében az alábbi leltári számokon található: 65.411.1-56 (kövek), 66.151.1-283 (kerámia). 68.1.1-81 (fém, kerámia), 68.20.1-5 (fém). 5. E bekezdés és a következő megfogalmazása között csaknem egy év telt el. A folytatást különféle közbejött dolgok mellett a soron következő feladvány tekervényessége is késleltette. 6. A geometriai összefüggések tanulmányozásához hosszas keresgélés és tanakodás után Erdei Ferenc 1:10 léptékű ortográfiáját vettem alapul (OMvH Tervtár, 34711. sz., pausz), - amikor ennek másolatán egy általa készített manuálé (uo. D 8258/11. sz., 3. lap) és fényképek segítségével sikerült korrigálnom az oromzat felhordási hiba miatt romlott hajlásszögét. A valós arányokat ez látszott a legjobban megközelíteni, tekintetbe véve az alsó zónában végzett saját méréseimet is. A magam szerkesztéseit e rajz fénymásolással néhány méretében ellenőrzötten 1:20 léptékűre kicsinyített változatára hordtam fel. A végén a vállvonal fölött és a kapu keretművétől kétfelé a kőosztást is korrigáltam, amennyire fénykép alapján tudtam. Utólagos elmozdulást esetleg az jelezhet, hogy a jobb féloszlopos pilaszter melletti homlokfelületen az alsó rész egyes függőleges hézagai feltűnően szélesek. A tagozatsor szélessége - a barokk szárkövet beleértve - Erdei ortográfiája és saját méréseim szerint egyaránt 3-4 cm-rel nagyobb jobb-, mint baloldalt. 7. Az átalakított rajzon csak az alsó egyenlő oldalú háromszöget tüntettem föl. de mindkeltőnek a magasságát jeleztem a négyzet oldalhosszával a középtengelyből vont körívpár által. A kapuépítmény szélessége 310-311 cm az alapul vett rajz, 308 a vállvonal fölött a manuálé, 313 az alsó zónában saját - ellenőrzött - mérésem szerint. A vállvonal fölött a keretmű érzékelhetően kissé szűkebb, mint alatta, - de a párkánya túlnyúlik a szélein. Erdei ortográfiáján ilyenformán az alsó és a felső szélesség átlaga látszik megjelenni. Saját szerkesztésemhez ezt az adatot vettem alapul, mivel a korrigált rajzon a vállvonal fölött a párkány alatti oromzatcsúcsig mérhető magassággal (268,5 cm) együtt pontosan kiadta a leírt geometriai ábrát (vö. 6. jegyzet). Saját mérésem gyakorlatilag ugyanolyan nagyságot mutat, mint az az 1702-ből való és a régi királyi ölt (ulna regalis) szemléltető zsinórmérték (312,6 cm), amelyből Bogdán István igyekezett a középkori magyar mértékrendszert rekonstruálni (Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. Budapest, 1978, 96-97). 8. A féloszlop talpától a kapu vállvonaláig a magasság a rajzon 274, a valóságban inkább 272 cm, ami az adott szerkesztésben a 308 cm-es szélességnek felelne meg (vö. 7. jegyzet). 9. A 8. kép Erdei Ferenc állal jelzett 1:50 léptékű homlokzatrajz (OMvH Tervtár, 34693. sz., pausz) részletén alapszik. A tengclycltolódás a kapunyílásnál - saját méréseimet is figyelembe véve - 4-5 cm-re tehető. De megjegyzendő, hogy e rajzon a kapuépítmény a fentieknél (7. jegyzet), a torony pedig saját mérésemnél (714 cm) keskenyebb (306-307, ill. 706-708 cm), és nem a jobb, hanem inkább a bal tagozalsor testesebb. Az ívek eltérő szélessége a megosztó sávtól kétfelé fényképről (/. ábra) is leolvasható. A barokk kapuszárkövek az átjáró oldalaihoz képest 6-8 cm-re ugranak ki, és ez a kiugrás akkor sem lehetett 8-10 cm-nél nagyobb, ha az eredeti szárkövek a szemöldökkő tükrének széleihez igazodtak. Ebből levonva a két tagozatsor eltérő szélességének kiegyenlítéséhez szükséges