F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

10. A négy jobbágy nevét is ismerjük: Szabó Balázs, Lesthah Jakab, Machus Péter és Thuros Mihály. (Bakács i. m. 1584. reg.) 11. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest. 1890. 37. 12. Bártfai Sz.abó i. m. 941., 956.. és 982. reg. 13. 1468-ban. (Bártfai Sz.abó i. m. 973. reg.) 14. Illéssy i. m. 1899. 60. 15. Illéssy i. m. 1899. 61-62.; Illéssy János: A mikőfalvi Bekény család leszármazása és története. Budapest, 1902. 32-33. Bekény Dénes háza az Olasz u. végében állhatott (Pataki Vidor: A budai vár középkori helyszínrajza. Budapest Régiségei XV (1950) 262., 8. kép.), a lokalizáció nehézségeiről: Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig. In: Budapest története II. Főszerk.: Gerevich László. Budapest, 1973. 167. 16. Illéssy i. m. 1902. 33.; Bártfai Szabó i. m. 1009. reg. 17. 1484-ben és 1489-ben. Bártfai Szabó i. m. 1104. és 1135. reg. 18. Bártfai Szabó i. m. 1 171. reg. 19. Alagi Mihály és Alberti Miklós már korábban is hatalmaskodtak egy olyan halastónál, melyet Bekény Dénessel hármasban közösen bírtak. (Illéssy i. m. 1902, 35-36.) 20. Illéssy i. m. 1902. 35-36. 21. MRT 9. 5/17. 83. 22. MRT 9. 8/1.96. 23. Illéssy i. m. 1902. 40. 24. Bártfai Sz.abó i. m. 1443. reg., aki az effigies szót 'szobor'-nak fordította, de jelentése ennél tágabb értelmű is lehet: 'kép', 'képmás' (Lexicon latinatis medii aevi Hungáriáé. Vol. III. Szerk. Harmattá János. Budapest, 1992. 290.). 'ábrázat', 'kép' (Pápai Páriz Ferenc: Diclionarium latino-hungaricum cl hungarico-latino-germanicum 1708-1767. Budapest, 1995. 207.). Az emberi kép vagy faragott szobor határjelnek készülhetett, bár ilyenre eddig csak az újkorból voltak adataink (lakács Lajos: Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon. Budapest, 1987. 67.). 25. Bártfai Szabó i. m. 1464. reg.; javítása: MRT 9. 5/17. 83.; 1527-ben Bekény Gáspár már nem élt: az ekkor kelt parancslevél meghagyja a váci káptalannak, hogy a Benedek gyermekeitől szerzett neme­si telek, az annak felső részén található kőház és Mihályréte kaszáló birtokába a néhai Gáspár özve­gyét, Serédy Veronikát és gyermekeit beiktassa. (Bártfai Szabó i. m. 1472. reg.). Új férje. Debreceni Gáspár 1536-ban Chamad birtokának hatodára cserélte alagi jobbágytelkét Csanádi Györggyel. (Bártfai Szabó i. m. 1521. reg.) 26. Bártfai Sz.abó i. m. 1543. reg., a teljes szöveg és a helyes értelmezés megtalálható: Szarka Gyula: Vác katolikus intézményei és épületei a török hódítás korában. Vác, 1948. 18. sz. oklevél. Ezt veszi át a későbbi szakirodalom is (MRT 9. 5/17. 83.). 27. Sz.abó András: Egy elfelejtett Luther-követő főúr a 16. századból: Alaghy János. In: Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Luther Márton születésének 500. évfordulójára. Szerk. Fabiny Tibor. Budapest, 1984. 209-221. 28. Alag a budai szandzsákon belül a pesti náhijébe tartozott. A falu lakosait név szerint is ismerjük: Túró (?) András, felesége és fia Benedek; testvérei, Pál, Petri, Albert; Nagy Miklós és felesége, fiuk, András és felesége; Nagy Zsigmond és felesége; Szakács Mihály és felesége, fiuk, András; Kocs Gergely és felesége, fiuk, Gergely; Kozsdi Dimitre és felesége, valamint testvére, Imre. (Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest. 1977. 235. sz.; Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Budapest, 1985. 13. sz.) 29. Ugyanakkor mindkét defter megemlékezik Alagi (Bagi) Gáspár majorságáról, amely minden bizon­nyal azt a falu végén fekvő földet jelenthette, mely még 1524-ben került a birtokába. (Káldy-Nagy i. m. 1977. 235. és 237. sz.; vö. Bártfai Szabó i. m. 1443. reg.) 30. Káldy-Nagy i. m. 1985. 13. sz. 31. Gr. Károlyi László: A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. II. Budapest, 191 1. 79. 32. Jegyzéküket kivonatolva közli: Szarka Gyula: A váci egyházmegye történeti földrajza a török hódolt­ság korában. Vác, 1940. 51-52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom