F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

Sikátorral együtt) elzálogosította Koháry Péternek és Ujfalussy Gergelynek.

31 A 17. században már a vármegyei jegyzőkönyvekben is találunk Alagra vonatkozó adatokat.

32 A megyei iratok szerint 1640-43 között az új tulajdonosok, Vámosy István és felesége, Aszalay Erzsébet hol a keszői (dunakeszi), hol a fóti lakosokkal pereskedtek, mivel azok jogtalanul használták a pusztát.

33 Az iratokból kitűnik, hogy Alagpuszta északi határának - a dunakeszi földek felé - az itt húzódó Csörsz-árkot tekintették.

34 1668-ban Aszalay Erzsébet új férje, Fekete László birtokainak összeírásakor arról olvashatunk, hogy „Alagh egész puszta telek, az melyen most is az kőháznak épületi és s kőfalai kitetszenek. Ezen praedium az foltiakkal határos, ugyan ők is árendálják minden esztendőben."

35 A forrásban említett „kőház" vélhetően a romos templomra vonatkozik. A pusztát ezután lányuk, Fekete Erzsébet örökölte.

36 Az 1685-ben Vác, majd egy évvel később Buda visszafoglalásakor dúló harcok idején a közeli Dunakeszi is pusztává vált. Amikor pedig a Wattay család újratelepítette, Alagpusztát is tartozékának tekintették. A majort 1737-ben Orczy István, tőle 1749-ben Grassalkovich Antal vásárolta meg, és gödöllői uradalmához kapcsolta. 1842-től egymást váltották a tulajdonosok: először Esterházy Leopoldina, utána Sina Simon birtokába került. 1860 és 1871 között a Belga Bank következett,

37 ezután Holitscher Fülöp kapta meg a pusztát. Alagimajort és tágabb környezetét végül - 1889-ben - a Magyar Lovar Egylet szerezte meg, s ettől kezdve a közelben létrehozott lóversenypálya adott otthont a legendás alagi galoppversenyeknek.

38 A major a 20. század második felében az egykori Állami Gazdaság telepeként működött egészen a rendszerváltásig. A templomrom kutatástörténete Alagimajor és környéke földrajzi viszonyait elsőként a II. József-féle I. katonai felmérés 1783-as térképlapján tanulmányozhatjuk. Ebből kiderül, hogy az ún. Óceánárok vize és a keletről beletorkolló Mogyoródi-patak még ekkoriban is összefüggő vizenyős lapályt alkotott. A középkori falu - a mai major - egy ebből kiemelkedő homokdombon jött létre.

39 Az 1841-ben készült II. katonai felmérés térképén „PusztaAllagh" néven feltünteti a mai majort, benne a kőtemplom romjaival. A térkép tanúsága szerint ez idő tájt már több ház is állt itt, s talán állandó lakók is éltek a templom közelében.

40 1863. május 26-án Rómer Flóris bencés tanár, az Archacológiai Bizottság tagja látogatott ki Alagpusztára, és nevezetes vázlatkönyvébe rajzokat készített a templomromról. (2. ábra) A fal maradványokból - melyekről a helyiek úgy tartották, hogy római eredetű templom

41 - ekkoriban csupán a támpillérekkel ellátott, sokszögzáródású szentély magasan álló falai és egy legyező alakú toldaléképítmény látszottak. Rómer, noha érzékelte, hogy a két épületrész alaprajzilag hegyesszöget zár be, mégis hosszházas templomnak képzelte az épületet. Megfigyelte a késő gótikus szentély bordaindításait, azokon a vörös festés nyomait, az egykori szentélyablak könyöklőkövét, valamint azt, hogy a szentély falában egy másodlagosan befalazott „gömbölyű oszlop darab" mutatkozik.

42