F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Tóth Sándor: A felsőörsi préposti templom nyugati kapuja

22. Az alapításra vonatkozó, 1240-rc keltezett oklevél magyar és latin szövegét ld. Gutheil J.: Az Árpádkori Veszprém. Veszprém, 1979. 166-167, 287. Az oklevél szavai (quandam ecclesiam ... fabricari fecimus) határozottan kész épületre vallanak. A kapuból Rhé Gyula 1936-os ásatásán (vö. Eri István - Kelemen Márta - Németh Péter - Torma István: Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Budapest. 1969, 234-235.) két kősornyi maradékot lelt (fénykép belülről: OMvH Fotótár, 9312. sz., negatív). A 60-as évek elsó' felében a templomrom hajóját a környékbeli gyerekek futballpályának használták, a kapu kövei szép lassan mind kimozdultak eredeti helyükről. Sajnos, elmulasztottam, hogy a feltárás után kialakított állapotot idejében dokumentáljam. A jelenlegi összeállítás rekonstrukció 1966-ból (vö. OMvH Tervtár D 3917), amelyben a profilos lábazati elemek a második helyett a harmadik kősor magasságába kerültek. A templomrom ma is nem hivatalos játszótér, a kövek előbb-utóbb újra ki fognak mozdulni helyükről. Az itt közölt fénykép 2000. április !7-én készült, a rajz eredetije: uo. 25862. sz., pausz. 23. Marosi i. m. (1984) 51.. 56-58. kép, 18, 21, 195. 24. Kisbényhez ld. Petiik Albert: Magyarország románkori építőművészetéből. Budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ács mesterek ipartestülete VIII. évkönyv. [Budapest], 1912, 28. ábra. Die Kunst in der Slowakei. Red. K. Sourek. Prag, 1939, 124. kép (a kapu mögötti előtér két egyforma fejezetének egyike). Megemlíthető itt még a kapu északi szemöldökgyámja, levél fölött támasztó tartásban megjelenő félalakkal: uo. 34. ábra, ill. 123. kép. Marosi i. m. ( 1984) 129. kép. - A jánoshidai fejek: uo. 253. kép. 25. A kapcsolat Esztergommal Bényben szoros, Jánoshidán áttételesebb: vö. Marosi i. m. (1984) 120123. De Jánoshidán Esztergomra utal az említett részleteket mutató kapu falsíkban leszelt íejezetzónája is (a lábazat erősen kiegészített): ld. uo. 396. kép. Kozák Károly: A jánoshidai rk. templom, volt premontrei prépostság régészeti kutatása (1970-1974). A Jász Múzeum Jubileumi Évkönyve. Jászberény, 1974, 4-5., 7-9., 29., 43-46.. 48-49., 52. kép, 282. A két épület keleti részének egyező típusú alaprajzi megoldása az esztergomi palotakápolnához kapcsolódik, éspedig, éppen, mert „nur formal", ahogy Marosi mondja (uo. 160), nyilván művészetileg. Ezt az összefüggést Bényben fejezetek is mutatják (uo. 105-106). Az építészeti kapcsolat Esztergom és Bény esetében a felépítményben is világos: a keleti oldalterekbe a hajóból aránylag keskeny, a diadalív síkjához illeszkedő és vállvonalán nem túlemelkedő árkádok nyílnak (vö. uo. 223., 408. kép, 45, 47.). Jánoshidán a kápolnanyílások szélesebbek, magasságuk viszonya a diadalívhez nem világos: vö. Kozák i. m. 18., 60-64. kép. 283, ásatási alaprajz. A három alaprajz együtt uo. Vö. még Dercsényi i. m. (Esztergom. Kisbény), A művészet története Magyarországon. Szerk. Aradi N. [Budapest], 1983, 37. (Kisbény. Jánoshida). 26. Mezó'siné Dr. Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság. [Budapest], 1993, 294-296 (36., 42. sz. kő), 52. kép (a főapszis maradványa kiegészítés előtt). Vö. még Pannónia regia. Szerk. Mikó Árpád - Takács Imre. Budapest, 1994, 173-174 (1-87. sz.). E fejezetek leszelt sarkú, homorú peremvonalú, középdíszes abakuszán - amelytől, nem úgy, mint Felsőörsön, a kehelytest tisztán elválik - a fő tagozat meredek szima, ennek kísérője vékonyabb alsó és vastagabb felső lemez. Felsőörsön a gyakoribb forma ennek eldurvult változata lehet, de a jobb középső darabon a szima megfelelőjéhez a lezáró tag alatt visszaugró, vékonyabb lemez illeszkedik. Marosi - i. m. (1984) 103 - a pápóci kapufrízt kapcsolta vértesszentkereszti fejezethez (uo. 352. kép; vö. 21. jegyzet), de ez másféle, mint a főapszishoz tartozók. 27. Kisbényben a kapun egymás mellett láthatók akantuszos és bimbós fejezetek, korai gótikus típusú az északi szemöldökgyám levele is, és ugyanilyen jellegű darabok jelzik a rokonságot az esztergomi palotakápolnával, ami a belsőben is megnyilvánul. Jánoshidán a kapu fejezetei szintén bimbós típusokkal rokonok. Vö. mindezekhez 24-25. jegyzet. Bimbós fejezelformák mindhárom helyről, egymással párhuzamba állítva: Marosi i. m. (1984) 255-257. kép. Vértesszentkereszten bimbós típusú a szentélynégyszög egyetlen in situ megmaradt fejezete is (uo. 348. kép). Vértesszentkereszt ugyanakkor akárcsak Bény és Karcsa - a régies akantuszos-idomok egyik legkésőbbi lelőhelye (ld. pl. uo. 127., 132., 307., 351. kép, 94). Karcsához, Vértesszentkereszthez vö. még 30. jegyzet. 28. H. Decker: Gotik in Italien. Wien - München, 1964, 276., 41. kép. Enciclopedia dell'arte médiévale. 7. Roma, 1996, 669-670. - A pápa családjához, személyéhez és a zsinathoz vö. Lexikon des Mittelalters. 4-6. München - Zürich, 1989-1993. 436-437, 437-438, 46.