F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Tóth Sándor: A felsőörsi préposti templom nyugati kapuja

mértékben megnövelt tengelyeltolódást, a szárkó' kiugratására jobboldalt legfeljebb 4-5 cm maradna - a túloldalon viszont jóval több a kelleténél. Összehasonlításul: az északi .sekrestyekápolna fölötti helyiség bejáratának a káva indításával egybefaragott eredeti szárkövén a kiugrás 7,5 cm. 10. Az átjáróban a levésett kó'sor sávjában a szárkó' mellett 56 cm hosszban habarcsos kikenés látszik: a kőfelület maradéka nem éri el a falsíkot. Az északi reteszgerenda-fészek nyílását eredeti bcillesztésú'nek látszó kváder befelé eső sarkából vágták ki. A kapu fennmaradt pilaszteres féloszlopát a torony falába mindössze két helyen kötötték be - eltérő sormagassággal -, és e tagozat fejezetének tömbje is durván vágódik bele a környező falszövetbe. Az ívsor viszonyát a belsőhöz hosszmetszet szemlélteti: Bedy i. m. 11. kép. Az a terv- és stílusmódosulás, ami az emelet építése közben még bekövetkezhetett (vö. Tóth i. m. 26), a homlokzat képét lényegesen már nemigen módosította. Ld. még uo. 23 - a toronyalj elrendezéséhez. 11. Vö. Tóth i. m. 26 (5. jegyzet). A tégla kifalazást 1964-ben vizsgáltuk Dávid Ferenccel, bizonyára nem elég alaposan. Az oroszlánok beillesztéséhez szükséges bontásokat 1965-ben, a kutatások befejezése után, Szakái Ernő munkacsoportja végezte el. Ezzel kapcsolatos régészeti vonatkozású megfigyelésről nincs tudomásom. 12. Kiegészítést (négylábú állatalakot) látott itt már Békefi Reinig is (A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Budapest, 1907, 164). A kő bal szélén, a falsíknál, lapos, hajladozó indáié le látszik. 13. Még egyszer a ludaspusztai keresztről. Művészet 15-1974/9. 45 (17. jegyzet). - A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára. Zalai Múzeum 2. Zalaegerszeg, 1990, 154 (1. jegyzet). 14. A dicslénykereszl felső szára törés következtében tűnhetett el. 15. Esztergomban a középrészt mindkét zónára kiterjedően Isten dicsőségének látomása töltötte ki. Ezékielnél ugyanis, akinek a Vulgata szerinti szövegére a szemöldökkő középső ábrázolását kísérő felirat (Rota in medio rotae: 1,16) szó szerint utal, a kerekeknek és az állatoknak (1,5-21) a fölöttük kiterjedő égboltszerűségről (similitudo ... firmamenti) emelkedő zafírtrónuson szivárványos közegben, tüzesen ragyogva megjelenő emberi alak (1,22-28) ad értelmet. Ez az a jelenés, amelyet látva a próféta arcra borult (Haec visio similitudinis gloriae Domini. Et vidi, et cecidi in faciem meam: 2,1). E jelenésnek Esztergomban a Sedes sapientiae ábrázolása, az anyja ölében trónoló Jézus-gyermek felelt meg. Nyilván e jelenés előtt borult arcra a Regnum és a Sacerdotium két földi képviselője a szemöldökkövön, míg fölöttük az ívmezőben ugyanezen hatalmak kél immár mennyei ügyvivője a trónus oldalain ünnepélyesen megállva adta elő a Szűz személyéhez kötött szerepét. Vö. mindehhez Ernő Marosi: Die Anfänge der Gotik in Ungarn. Bp., 1984, 9., 172. kép, 81-84. Marosi Ernő: Az esztergomi Porta speciosa. Strigonium antiquum IV. Esztergom, 2000, 156-157, 159, 161. Pannónia regia. Szerk. Mikó Árpád -Takács Imre. Budapest, 1994, 161-162. 16. M. Vidal - T. Maury - ./. Porcher: Quercy roman. H. n., 1959, 23. kép, 95-96, 103. - J. Baum: Gotische Bildwerke Schwabens. Augsburg - Stuttgart. 1921, 11. kép, 47, 139. Ehhez vö. ./. Baum: Deutsche Bildwerke des Mittelalters. Berlin, é. n., 34-35. kép. - Lexikon der christlichen Ikonographie. Hg. E. Kirschbaum. 1., 4. Rom - Freiburg - Basel - Wien. 1968. 1972, 543, ill. 535-536. 17. A hiányzó jobb oldali ábrázolásra még ma is utal egy kicsike domborulat a kő törésénél. 18. Magyarország románkori emlékei. [Budapest], 1938, 145. A bekezdésnyi szöveg a kapufrízről nem éppen hibátlan. - Békefi (i. h.) férfit és nőt vélt itt látni, Bedy (i. m. I 16) ebből már főpapi áldást fogadó donátorpárt kerekített. 19. Bertalan püspök szentelte fel Felsőörsön a Szt. Mihály-oltárt, amely nyilván a torony emeleti kápolnájában volt: vö. Tóth i. m, 25-26. Karcsához ld. Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. [Budapest], 1972, 68-69. kép, 192. Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái. Budapest, 1972, 48. Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról. Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Budapest, 1974. 108, 110, 112-113, 115, 119. Marosi i. m. (1984) 390. kép, 121. 125. 20. Vö. 15., 19. jegyzet és Marosi i. m. (1984) 18.. 96-97. kép, 94, 139-140. 21. Koppány T.: A pápóci Szent Mihály-kápolna kutatása és helyreállítása. Mú'cm'ékvédelmi Szemle 61996/1, 28-33. Dercsényi i. m. 74. kép. 192. Marosi i. m. (1984) 353. kép, 141, (Felsó'örs és Esztergom viszonyáról is). Pápócon Felsőörsre emlékeztet az is, hogy a (sima) timpanont a szárköveknek megfelelő, kiugró tag veszi körül.