F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere

fejezetfrízéből a délnyugati oszlop melletti részlet kapcsolódik ide. 67 A töredék csak a fejezetről a pillérre átcsapó ornamentikát őrizte meg. A nagy háromkaréjos levelek kompozíciója lazán komponált, részben egymásra takaró, részben finoman aláfaragott részletekkel. A karéjok tengelyében ívesen bemélyedő erek húzódnak. A fejezettöredék mellett egy rajzban megörökített zárókő mutat hasonló díszítést, amely valószínűleg a déli kereszthajószár boltozatához tartozott. 68 A rajz szerint az enyhén domború tárcsán sűrűn elhelyezett, egymásra takaró lóhere levelek jelentek meg. Csemegi mindkét farag­vány! az épület második 13. századi periódusába sorolta. Gyulafirátóton a déli kereszthajó délnyugati fejezetén (27. ábra) a nyaktagról tengelyben induló egyetlen szár ágazik szét és hoz háromkaréjos leveleket. A fejezeten laposan terül szét a leveles ornamentika, csak egy helyütt takar rá az indára. A délkeleti fejezeten (28. ábra) a nyaktagról induló nyelű, álló, karéjos levelek fölött jelennek meg a háromkaréjos levélkék. Zsámbékon a sárkányos főhajófejezet elemzett ornamen­tikáján kívül a főhajó keleti szakaszának zárókövén a középrész felé spirálisan tekeredő indán jelennek meg a háromkaréjos levelek. 69 Végül megemlítendő, hogy a talán Gyulafirátóthoz köthető zárókövek közül az épebb (19. ábra) rotáló levelei Türjén a főhajó nyugatról számított második sza­kaszában lévő zárókövön ismétlődnek (29. ábra). A zalai darab tárcsáján tagolatlan, göbszerű középrészből hajt ki a négy, az óramutató járásával egyező irányba körbefor­duló, meghajló levél. Jelentkezik rajtuk az erősen bemélyedő középéi* és az a sajátosság is, hogy felső szélüket eggyel több karéj tagolja, mint az alsót (itt három és kettő). A le­vélvég karéja itt is csúcsos. Rokonságukat tovább erősíti az is, hogy a két rátótihoz és a rajzról ismert budaihoz hasonlóan a türjei zárókövek hátoldala is ívesen elkeskenyedik, és a bordák jócskán a tárcsa alá futva kereszteződnek. A meghajló levelek Türjén a dé­li oldal keleti pillérének nyugati oszlopocskája alatti konzolon is megfigyelhetők (30. ábra). Az alsó, függőlegesen álló kis levelek fölött a felső sor jobbra haj­ló levelekből áll. A megoldás igen ha­sonló a zárókövekéhez, amerre hajlik a levél, azon a szélén eggyel kevesebb karéj figyelhető meg (itt kettő és egy), így segít Tűrje a Gizella-kápolnát és Gyulafirátótot szorosabb összefüggés­be hozni, mint ahogy a Tűrje és Buda közti kapcsolatok szorosabbra vonják Buda és Veszprém viszonyát is. A kápolna összefügg az erdélyi Kerc Szűz Máriának szentelt ciszterci apátságához kapcsolódó koragótikus stíluskörrel is. A felső szint támfor­31. Brassó, Szent Bertalan-templom. Az észak­keleti négyezeti pillér háromnegyedoszlopát megállító konzol. 1995. Fotó: Rostás Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom