F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapria: A spanyol építészeti örökség védelmének kezdetei (1844-1990) II.

KITEKINTÉS 225 Julian Esteban Chapapria A SPANYOL ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG VÉDELMÉNEK KEZDETEI (1844-1900) n. A historizmus spanyolországi fejlődésében meghatározó tényezőként tarthatjuk számon az építészet oktatásának reformját, amely az építészetben, illetve a műemlékek konzerválásában, a szakmai folyóiratok kiadásában, valamint a műemléki bizottságok létrehozásában éreztette hatását.

1 A madridi Építészeti Iskola (Escuela de Arquitectura de Madrid) 1846-ban alakult meg, éppen egy évszázaddal a San Fernando Királyi Akadémia alapítása után. Feladatai közé tartozott a közízlés rendszerezése és ellenőrzése. Ez az új oktatási modell azonban Valencia számára végzetesnek bizonyult, mivel így a San Carlos Akadémián megszűnt az építészet oktatása. Ezután az ugyancsak jelentős, ám az akadémiai oktatással össze nem hasonlítható Építőmester Iskola (Escuela de Maestros de Obras) keretében oktattak építészeti ismereteket.

2 Az 1844. évi királyi dekrétum az Építészeti Iskola oktatási tervezetét is tartalmazta. Az előkészítő tanulmányokat megkövetelő ötéves iskola tantervében kiemelkedően fontos szerepet kapott a matematika-tanítás, de olyan tantárgyak oktatását sem hanyagolták el, mint a fizika, a kémia, a francia nyelv, vagy a földrajz és az ásványtan.

3 De az oktatási program része volt az építészetelmélet, az építészettörténet, a művészetek általános története, az építészeti rajz, a régi, illetve modern épületek másolása, valamint a művészet- és dekoráció általános elmélete is. Legvégül pedig az építészeti jog oktatása került bevezetésre. A tanulmányi programokat több alkalommal - az 1844. évi alaptanterv lényegi meghagyása mellett - módosították, így 1848-ban, 1855-ben és 1857-ben. A diákok 1848-ban előkészítő tanulmányaikat az „Escuela de Caminos, Canales y Puertos"-ban (Kikötők, Út-és Közműépítő Iskola) kezdték meg, ám sajnálatos módon ennek a kezdeményezésnek - az építeszeknek a művészetekhez való szoros kapcsolódása miatt - nem volt, de nem is lehetett folytatása. Az évszázad további részében továbbra is előnyben részesült az építész hagyományos művész képzése. 1857-ben a híres „Moyano" törvény keretében újfent módosították a tantervet. Újdonságnak számított az esztétika és az építészettörténet tantárgyként való bevezetése. A Madridi Építészeti Iskola (Escuela dc Arquitectura de Madrid) ugyanekkor nyerte el - immár az Akadémiától független - a főiskolai rangját. Az oktatás területén bevezetett módosítások ellenére az építészeti alapok gyakorlatilag változatlanok maradtak, hiszen az első tanárok olyan klasszicista szemléletű akadémikusok voltak, mint például Juan A szerző e'pítész, Valencia tartomány Építészeti Központjának vezetője. A tanulmányt fordította: Juan Cabello - Piero Cabello