F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - Diana Ketcham: Le Désert de Retz (Cambridge, Massachusetts 1994) (Pilkhoffer Mónika)

SZEMLE 219 DIANA KETCHAM: LE DÉSERT DE RETZ A Late Eighteenth-Century French Folly Garden The Artful Landscape of Monsieur de Monville MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 1994., 135.p. Igazi csemege az angolul értő magyar olvasónak Diana Ketcham amerikai írónő Le Désert de Retz című könyve, mely először 1990-ben - mindössze 400 példányban ­jelent meg az Árion Press kiadásában, San Franciscóban. A Párizs szívétől mindössze 12 mérföldre található park különlegessége abból adódik, hogy a Le Nôtre által tökély­re fejlesztett geometrikus kert szülőhazájában az angol tájkertnek egyik kiemelkedő ­bár nem egyedüli - képviselője. A Párizs környéki pittoreszk kertek közül időben meg­előzte Moulin-Joli és Ermenonville parkja, amely úgy, mint kortársai: Monceau, Cassan, Chantilly, Méréville, Betz és Rambouillet kertjei csak néhány fragmentumuk­ban őrződtek meg számunkra. A Désert de Retz parkját és húsz épületét a birtoktól távol élő tulajdonosok hanyagsága megóvta az átépítések közös sorsától, és építészeti részei „zavartalanul" pusztultak az 1980-as évek restaurálásáig. így az 1774 és 1789 között Monsieur de Monville számára megalkotott Désert de Retz - mely egy kertben próbál­ta meg egyesíteni Afrika, Ázsia és Amerika kontinenseinek növényeit és a világ építé­szettörténetének összes eredményét —, majdnem teljes egységében maradt ránk. Monville parkja beírta magát a művészettörténetbe Európa egyik legérdekesebb épüle­tének, a „Törött Oszlopnak" a megalkotásával is. Ennek a 4 emeletes, repedezett falú, csipkézett tetővonalú, műrom oszlopot formázó lakóháznak a tervezőjét azonban a mai napig homály fedi. Az olvasó az első, mindössze 27 oldalnyi fejezetben ismerheti meg a Désert de Retz történetét, amit a következő négy fejezet képei illusztrálnak. A hivatkozásokkal ponto­san ellátott írás azonban egyáltalán nincsen részekre tagolva, így egy logikai vonalra felfűzve sem, melynek következtében az írónő gyakran ismétli önmagát. Jobban sike­rült a képanyag csoportosítása. A Désert de Retz építésének korából származó doku­mentumokat (alaprajzok, homlokzatok és metszetek) az antik előképek és a kortárs ana­lógiák, majd a parkról készült 19. és 20. századi fényképek és az 1972-1993 közötti res­taurálás fotói követik. A kötetet Le Rouge: Jardins anglo-chinois című, 1785-ben pub­likált könyvének 26 metszete zárja, amit talán szerencsésebb lett volna mindjárt a kor­társ rajzok után elhelyezni, az összehasonlítás lehetőségét kínálva. Le Rouge munkája az angol tájkert legnagyobb 18. századi francia feldolgozása, mely 21 kötetben és kö­zel 500 metszetben jeleníti meg az angliai, francia- és németországi parkokat és kisar­chitektúráikat, és melynek 13. kötetét a szerző teljes egészében a Désertnek szentelte. A Désert de Retz épületei - a „Törött Oszlop" (1. ábra), a Pán templom (2. ábra), egy gótizáló templomrom, a pihenésnek szentelt antik templom, egy Kínai Pavilon (3. ábra), török sátor, egy obeliszk, egy piramis, egy oltár, sírépítmény, egy zsúpfedelcs há-

Next

/
Oldalképek
Tartalom