F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Bárdolatlan longobardok. „A longobardok jövője” Bresciában

KIÁLLÍTÁS 187 Lovei Pál BÁRDOLATLAN LANGOBARDOK „A langobardok jövője" Bresciában Az Európai Unió támogatásával szervezett „Nagy Károly - Európa születése" című kiállítássorozat első bemutatóján, Paderbornban a frankok uralmát északkelet, a pogány szászok lakta területek felé bővítő uralkodó és birodalomszervező politikája, udvarának és környezetének művészete kapott központi szerepet (vö. Új Művészet 2000/3). A második tárlaton, Barcelonában a katalán határvidék „provinciálisabb" közege és a Földközi-tenger nyugati medencéje, az arab hódítás visszaszorítása, valamint a mórok művészeti és tudományos hatása volt a téma (vö. Új Művészet 2000/8). A harmadik bemutatót 2000 nyarán-őszén Bresciában rendezték, és a „A langobardok jövője" cím alatt a Nagy Károly által 774-ben sikeresen hódoltatott, csak röviddel korábban egyesített langobard állam múltját és a frank birodalomba jutott kulturális örökségét, a keleti Mediterránum - Bizánc - nyugat-európai hatásának egyik fontos közvetítőjét tárta a közönség elé. Látogatókban nem volt hiány. A paderborni sikert és a kisebb barcelonai érdeklődést követően az észak-olaszországi kiállítást legalább száznyolcvanezren tekintették meg (nagyjából ennyit számol Brescia egész lakossága). A nyitvatartási időt három héttel meghosszabbították, és a Santa Giulia Múzeumba még a turisztikai mellékszezonban is este kilencig özönlött a nép, idő előtt elfogyott a kiállítási vezető és a Skira kiadó katalógusának puhakötésű változata. A helyszín telitalálat volt. A múzeumnak helyet adó, kiterjedt épületegyüttes egyik központi eleme a 753-ban Desiderius brescai herceg, a későbbi langobard király által alapított San Salvatore-kolostor nemrég restaurált temploma, a 8. századból származó, a 12. században átalakított kriptájával, háromhajós hosszházának építéskori stukkódíszével és falképtöredékeivel. Ebben a kolostorban halt meg 818-ban az alapító leánya, Irmingard, Nagy Károly utódjának, Jámbor Lajos császárnak első, eltaszított felesége. A különböző korú járószintek bemutatását és a kriptába való letekintést lehetővé tévő üvegpadlók kialakítása során római szarkofágok domborműtöredékei kerültek elő a padozatokból, egyikőjük az amazonok harcát, egy másik pedig a három gráciát ábrázolja. A 3. századi faragványok márványát Konstantinápoly közelében bányászták, és az emlékek Ravenna 750-ben bekövetkezett langobard elfoglalását követően juthattak Bresciába, alighanem a királyi család tagjai számára. Római sírládák ehhez hasonló langobard újrahasznosítására jó példa a spoletói herceg által a 7. század végén Ferentillo közelében alapított San Pietro in Vallc-apátság szarkofág-együttese, az egyik darabon a kolostoralapító II. Faroald (t728) sírfeliratával. A szokás Karoling átvételét legékesebben a Nagy Károly (f814) aacheni síremlékeként felhasznált Proscrpina-szarkofág,