F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció

gitimációt kaphatnak e rajzok révén. így születtek meg a rekonstruktőr rajzasztalán Mátyás tiszta kora reneszánsz stílusú budai palotái,

21 miközben az elképzelés mellett felsorakozó művészettörténeti kutatás máig adós a válasszal arra a kérdésre, hogyan lehetséges, hogy ugyanakkor, ugyanaz az építtető a közeli Visegrádon „még" tiszta késő gótikus struktúrákkal építkezett. Míg a budai palota esetében azonban az elmúlt évek rajzi rekonstrukció-kísérletei jórészt függetlenek voltak a gyakorlati műemlékvédelemtől, lényegesen más a helyzet az utóbb említett jeles építészeti emléknél. Az újkorban ugyancsak teljesen elpusztult és föld alá került visegrádi királyi palota maradványainak 1934-ben megkezdett, s azóta Schulek János, Dercsényi Dezső, Héjj Miklós, majd Szőke Mátyás irányításával több szakaszban zajló feltárása ugyanis még nem fejeződött be, s jelenleg folyik - nagyrészt épp a jelen munkám tárgyát képező rajzi rekonstrukciók alapján

22 - egyik legjelentősebb részének kiépítése is. A régészeti munkák lezáratlansága miatt egy minden tudományos igényt kielégítő, összesítő felmérés természetesen még nem jelenhetett meg a hegyoldalba épített, teraszos elrendezésű épületegyüttesről, de az utóbbi évtizedekben örvendetesen felgyorsult kutatásnak és a fejlődő hazai nyomdatechnikának köszönhetően már rendelkezésünkre áll egy olyan színes periodizációs, áttekintő alaprajz, amely lehetővé teszi az előzetes tájékozódást mind a később nagyrészt elbontott korai objektumok, mind pedig a 15. század végéig kiépült palota egésze vonatkozásában.

23 Itt kell megemlítenem, hogy a kutatást végző munkacsoport, s azon belül is az újabb rajzi rekonstrukciókat készítő Búzás Gergely „publikációs gyorsasága" egyedülálló a hazai gyakorlatban. így minden reményünk megvan arra, hogy - Budától eltérően - belátható időn belül sor kerül a fallal övezett terület egészének nem csupán teljes feltárására, de legalább olyan szintű monografikus feldolgozására is, mint amilyen 1994-ben az ún. északkeleti palotáról és a mellette állt kápolnáról közzétételre került.

24 Mivel tíz évvel ezelőtt napvilágot látott Búzás Gergely tollából az ezen épületekből származó kőfaragványok feldolgozása is,

25 talán nem kíván külön magyarázatot, hogy a továbbiakban csak az ezekre vonatkozó dokumentációs-rekonstrukciós kérdéseket veszem sorra, s eltekintek a palotaegyüttes más, egyébként nem kevésbé jelentős építménye ebből a szempontból történő vizsgálatától.

26 A legkorábban feltárt, s később több hitelesítő kutatás során is vizsgált négyzetes palotaépületről egy részletes, de az egyes szintek vonatkozásában összevont ásatási alaprajz került közzétételre (3a. ábra), s ezt kiegészíti a keletről szomszédos „oroszlános udvar" továbbá a délre eső kápolna talán még alaposabb kutatási felmérése.

27 Ezek alapján készült el még 1990 előtt két - egyrészt az 1400 körüli, másrészt az 1490 körüli állapotot egyaránt csak a kápolnaterasz szintjén (azaz a palota középső díszudvara szintjéhez képest az emeleten) bemutató alaprajzi rekonstrukció (3b. ábra), ahol azonban egyáltalán nem különülnek el egymástól a meglévő és a hipotetikus falak, nyílások és más részletek, azaz többek között nem tudjuk meg, minek alapján határozza meg Búzás Gergely az ajtók-ablakok helyét a díszudvar emeletén.

28 A további szintek külön alaprajzi rekonstrukciójának közzétételére nem is került sor, hacsak nem tekintjük ilyennek az épületegyüttes egészére vonatkozó, s ezért most közelebbről nem elemzendő, „az egyes szintek egymás mellé vetített, re-