F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Morvay Endre: Parisiana, a poraiból feltámadt főnix

kriptákat, ravatalozót tervezett. Egyházi, temetó'i munkák hangulatába elmerülve kapta azt a feladatot, hogy egy nagyon is világi épületet, egy párizsi mintájú éjszakai mulatót tervezzen. Az éles témaváltás késztette arra, hogy addigi kifejezésmódján változtasson: a tragikus hangulat helyett életvidámat kellett létrehoznia, de a magyar népművészet motívumait nem alkalmazhatta egy franciás, urbánus szórakozóhely dekorálásához. Ez a szituáció arra predesztinálta, hogy teljes fordulatot tegyen, és gyökeresen újat keressen. A mulatóhely stílusának meghatározása ma talán már egyszerűbb, mint az a maga korában volt. A Parisiana tervezésében a tudatos változtatási szándék, a mindenáron való mást akarás merőben új anyagokat szabadított fel Lajta Béla tér- és formafantáziájában. A világháború után eszméket és stílusokat formáló mozgalmak egész sorát dobták felszínre, melyekből azután Európa-szerte egy új építészeti irány kezdett kibontakozni, mely konstruktív, geometrikus formaalkotással, expresszív kifejezéssel indult. Ez az új stílus volt az, melyet Lajta Béla már jóval elterjedése előtt megérzett. Szinte hihetetlen, hogy az ízlésváltás, a szórakozási igény átalakulása, és nem utolsósorban üzleti érdekek érvényesítése hogyan pusztították el fokról fokra Lajta szinte egyedülálló ékszerművét. 1910-ben tulajdonosa Királypalotának nevezte el a mulatót. Lehet, hogy az új név valamilyen építészeti változást is hozott. 1912-ben azonban nagyobb átalakítás történt. Az átépített mulatatót Palais de Danse-nak, Táncpalotának nevezték el. Az Ország-Világ 1912-ben így írt az átalakításról: „Az épület falai és architektúrája magukban is látványosságot képeznek, de egyenesen művészi szenzáció erejével hatottak azok a hatalmas freskók, amelyek egyikét, a 'Bachanália' címűt Kölber Dezső, a 2. A volt Parisiana mulató. Budapest, Paulay Ede u. 35. A homlokzat eredeti domborított, aranyozott, vörösréz attikája. Mintázata: Maróti Géza, 1909. (A HÁZ című folyóirat II. évf. 1909.)