F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Velledits Lajos: A novai Mária Mennybemenetele plébániatemplom Angyali üdvözletet ábrázoló boltozati mezejének restaurálása

A párkányban megjelenő kazetták kialakításához Palladio építészeti útmutatásait vettük alapul, mert a templomunkban megmaradt profilok leginkább a csőbútorok fazonját utánozták, és analógiák sem kínálkoztak. Rajzaink a fény-árnyék fokozatoknak megfelelően tónusos ceruzarajzok voltak. 5. lépés - az elkészült kicsinyített változatot az eredeti méretre nagyítottuk - pauszpapíron és vonalas rajzban - ahogy a díszítőfestők nevezik: pauzát készítettünk. 6. lépés - a pauszpapírt a vonalak mentén kilyuggatva megkaptuk munkánk eredményét, egy olyan PAUZÁT, amelyet a boltozatra lehet másolni, ha szénport dörzsölünk át a lukakon. A bonyolultnak tünő rajzfeladatot látva joggal vetődnek föl a következő kérdések: nem lehetett volna kevesebb lépéssel célt érni, szükség volt-e ennyi áttételre, s egyáltalán a barokk freskófestők is így dolgoztak-e. Minden művész álma az, hogy egy ilyen feladatot könnyed ecsetvonásokkal, gyönyörű motívumokból fessen meg. Ráadásul a freskó festés ideje erősen korlátozott, hiszen addig kell megoldani egy részt, amíg a vakolat nedves, és ez általában nem több mint egy nap. Andrea Pozzo útmutatása a freskófestéshez 15 lépést tartalmaz, de ebben nincs benne azoknak a modelleknek a fabrikálása, amelyekről a kortársak tesznek említést, amikor Pozzo csodálatos architektúrafestészetéről beszélnek.

22 Ugyanakkor riasztó példaként áll előttünk falképünk első restaurátorának a példája, aki a helyszínen próbálta meg a figurákat megkomponálni. A helyszíni munka nehézségei miatt a tervezésnek ez az útja járhatatlan. A fejünk fölött 30 cm-rel lévő boltozat a rövidülések miatt olyan torzulásokat eredményez, amelyek nemhogy a teljes 44 m

2-es képmező áttekintését teszik lehetetlenné, de az egyes figurák vagy építészeti elemek helyes megítélést is kizárja. A bravúros megoldásokat csak gondos rajzzal és jól előkészített anyagokkal lehetett elérni. A fölhasznált festékek ismertetésénél külön kell beszélnünk a két legfontosabb alkotóelemről: a pigmentekről és a kötőanyagról. Alapelvünk az volt, hogy minden olyan pigmentet el kell kerülnünk, amelyet a 18. században még nem ismertek. Természetesen kiestek a nem mészálló festékek is. Az ily módon leszűkített palettát az egyes festékfajták sokféleségével igyekezetünk pótolni, hiszen a rendelkezésünkre álló anyagokból az eredeti színárnyalatokat kellett kikevernünk. Használtuk az okkerek, földvörösek, zöldföldek és umbrák minden lehetséges változatát és legalább négyféle caput mortuumot. Ez utóbbi mésszel elkeverve a barokk architektúra-festés kedvelt lilás rózsaszínjét eredményezi, dacára annak, hogy pigment formájában jobbára vörös. Nagy nehézségek árán beszereztünk nápolyi sárgát, (mérgező és a zöld mozgalmak miatt megszüntették a gyártását) cinóbert és smaltét. Fehér pigmentként sajnos titánfehéret kellett használnunk, míg a feketét a vasoxid adta. Kötőanyagunk mészkazein, melyet magunk kevertünk túróból és mészből.

23 Az architektúra-festéssel megkíséreltük a lehető legjobban megközelíteni a barokk, s ezen belül a Dorffmaister műhely gyakorlatát. A korszak művészetére jellemző illúziókeltés kiindulópontja különböző anyagok imitálása: kő, vörös márvány, gipsz, aranyozott fesztonok stb. A nemes anyagok hatását mutató formák jól megválasztott világítás mellett válnak plasztikussá, amihez a barokk festők magának az anyagnak a színét, a lokálszint, két árnyék fokozatot és egy fényt használtak. A mi boltozati mezőnkön sajnos nem volt minden színből akkora töredék (8. ábra), hogy a Dorffmaister-féle árnyalatokat azok alapján kikeverhettük volna, ezért az oldalfalakon tisztítottunk meg