F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Velledits Lajos: A novai Mária Mennybemenetele plébániatemplom Angyali üdvözletet ábrázoló boltozati mezejének restaurálása

tenyérnyi felület. A töredékeknél nem csupán a festékréteg minősége és a festésmód volt jobb minden eddiginél, de a vakolat is jobb anyagokból készült. Az előkerült fragmentumok (7. ábra) alkalmat adtak arra, hogy információkat nyerjünk Dorffmaister freskótechnikájáról. A kevés részlet természetesen elégtelen, hogy minden munkafázis világosan álljon előttünk, de néhány megfigyelésre azért adódott lehetőség. A 19. század óta uralkodó szemlélet szerint a vakolatrétegeknek frissen kell egymásra kerülniük, ha a felszínen megbízható kötést akarunk elérni. Ahogyan mondják nedveset a nedvesre. A festészeti receptkönyvek három réteget írnak elő: fröcskölt, egyengető és simító vakolat. A cél az, hogy minél több vakolatban lévő nedvességgel biztosítsák azt a mészpáncél képződést, amely a felszínen alakul ki. A barokk vakolatfelépítés pusztán két rétegből állt és miután az alsó durvább réteget léccel lesimították, hagyták megszáradni.

17 A simítás minden esetben egészen vékony volt, és csupán akkora felületre hordták föl, amekkorát egy nap alatt meg tudtak festeni.

18 Dorffmaister is vakolt templombelsőben kezdte a freskófestést, sőt a falakat az architektúra-festők már dekorálták, amikor a mester munkához látott. A templom más részein tűnik föl, hogy a kész architektúra-festésre pár milliméter simító vakolatot húztak, és egy-egy figura erre készült.

19 A szondázó kutatás azt mutatta, hogy az eredeti felületek aránya a teljes képmezőhöz képest nem érte el az 5 %-ot sem. A legtöbb töredék értelmezhetetlennek bizonyult, és sem rajzban sem színben nem egyeztek meg az első képjavító kompozíciójával. Mivel a munkának már ebben a kezdeti szakaszában világos volt, hogy az eredeti - restaurálás előtti - kép megsemmisült, gondoskodni kellett arról, hogy a legroszszabb esetben ezt a képet vissza lehessen festeni. A három restaurálást megélt részek megőrzése szóba sem jöhetett. Az Angyali üdvözlet jelenetben egyetlen olyan festői kiegészítéssel sem találkoztunk, amely megőrzésre érdemes lett volna.

20 A két legutóbbi kísérlet eredménytelensége azt is világosan bizonyította, hogy nincs olyan konzerválási bravúr, amivel az eleve rossz minőségű vakolatot az erodált téglaboltozaton lehetne tartani. Természetesen más lett volna a helyzet, ha itt Dorffmaister kompozíciója borította volna a boltozatot, így azonban csak az eredeti töredékeket konzerváltuk. Az alakok és az őket körülvevő díszletszerű részek visszafesthetőségét egy 1:1 méretű rajz tette lehetővé. Ehhez fölvettük a boltozati mező két tengelyét. A C-D tengely a templom hosszában vágta el a boltozatot, az A-B tengely pedig erre merőlegesen. A következő lépésben a boltozaton elhelyezkedő képet 1 x 1 m-es mezőkre osztottuk. Az így kapott négyzeteket megszámoztuk, minden egyes négyzetre celofánpapírt terítettünk és a képet átrajzoltuk. A csehsüveg boltozat emelkedése a képmezőn belül 67 cm, s így a boltozat adta torzulás minimális. Külön celofánrajzot készítettünk a festett építészeti tagozatokról: a rövid oldal pilonjairól, a hosszú oldal kartusairól és az evangélisták konzoljairól. A festett párkányokról (8. ábra) méreteket vettünk, s néhány részletet celofánon is rögzítettünk. Az architektúra-festést a megnyíló égmezőtől egy aranyszínű tölgyfalevélsor választja el. A találkozásnál kirajzolódó ellipszis a boltozat fontos és irányadó eleme, melyet semmiképpen nem volt szabad elveszítenünk. Méretének és elhelyezkedésének rögzítését a következőképpen oldottuk meg: az ellipszis kerületén egymástól 1 méterre lévő pontokat jelöltünk ki, és a két korábban fölvett tengely metszéspontjából - a boltozat középpontjából - zsinórt feszítettünk ki az ellipszisen fölvett pontokhoz. A mért távolságok mindig megmutatják a képet határoló ellipszis vonalát.