F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)
MŰHELY - Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció
2. Buda, várpalota. A délkeleti szárny feltárt romjai és rekonstrukciója. {Gerevich László: A budai vár feltárása. Budapest, 1966. 185., 271. kép) grafikai dokumentációval vethetők össze az eddig közzétett rajzi rekonstrukciók is, amelyek alapul szolgáltak, szolgálnak vagy szolgáltak volna a különböző gyakorlati rekonstrukciós munkákhoz. Az első emlék a középkori budai várpalota, amelynek szinte teljesen elpusztult és föld alá került maradványait kiterjedt, de az adott lehetőségek miatt csak részleges ásatással hozták felszínre 1946 után Gerevich László és munkatársai. Egyedülálló a hazai középkori régészet történetében, hogy 1966-ban a munka hatalmas dokumentációja közzétételre is került. 7 Itt a feltárt falak összesítő felmérése, mint alapdokumentum - továbbá természetesen sok részletfelmérés - mellett azt az alaprajzot is megtaláljuk, amely az elvégzett ásatás kiterjedése mellett annak mélységét is jelöli, azaz azt rögzíti, hol volt lehetőség eljutni az altalajig, s hol dolgozhattak csak a különböző korú feltöltésekben. 8 Mivel aligha vitatható, hogy a feltárás eredményei alapján levonható következtetések megalapozottsága mindenekelőtt a kutatási lehetőségek függvénye, egy ilyen rajz jelentősége bizonyára nem kíván külön indoklást. Sajnálatos, hogy hasonló dokumentum többi elpusztult építészeti emlékünk esetében alig került még közzétételre. 9 Alapvetően Gerevich László - egy sematikus axonometriában, majd modellben is megfogalmazott 10 - alaprajzaira támaszkodva, de figyelembe véve az őt követő kutatók, elsősorban Zolnay László eredményeit is, készítette el 1991-ben Szekér György a várpalota 1500 körüli állapotának egy olyan speciális alaprajzi rekonstrukcióját, amely egyúttal közvetlen dokumentatív értékkel is bír (1. ábra). Ezen ugyanis grafikai eszközök alkalmazásával tüntette fel a meglevő illetve feltárt falakat (telt fekete) illetve a más források és logikai megfontolások alapján feltételezett építmények, épülettömegek kiterjedését (sraffozás). Ez a másutt még kevéssé alkalmazott ábrázolási-értékelési módszerjói elválaszthatóvá teszi a meglévőt és a hipotetikust, jelzi a nyitott kérdéseket, alkalmat ad a különböző tudományos elképzelések ellenőrzésére, s emellett a lehetőségek függvényében igen szemléletesen jeleníti meg az egykori épületegyüttest is. 11 A palotát ért pusztulás miatt a homlokzatok esetében hasonló értékű és hasonlóan látványos dokumentálásra a Gerevich László vezette team-nek csak ritkán volt módja.
