F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció

MŰHELY 27 Feld István KLjTATÁS-DOKUMENTÁLÁS-REKONSTRUKCIÓ Úgy tűnik, ma az építészettel és ezen belül a műemlékvédelemmel foglalkozó számos tudományág és szakterület egyik legbonyolultabb és levitatottabb fogalma a rekonstrukció. Értelmezésében sokszor az építészek sem értenek egyet, mint ezt a helyreállítás elméleti kérdéseiről a Műemlékvédelem hasábjain nemrég lezajlott vita

1 jelzi, ugyanakkor a művészettörténészek körében sem tekinthető teljesen általánosnak az a megközelítés, amelyet legutóbb Marosi Ernő nagyívű tanulmányban fejtett ki.

2 Magam a következőkben emiatt nem is a fogalmi kérdések tisztázására vállalkozom,

3 hanem néhány, a rekonstrukcióval összefüggő módszertani probléma felvetésével kísérlem meg e téren elősegíteni a tudomány és a gyakorlati műemlékvédelem szempontjából egyaránt fontosnak vélt tisztánlátást. A munkám címében szereplő kutatás kifejezés elsősorban arra utal, hogy ennek során főként a régészeti feltárással - azaz értelmezésem szerint ásatással és falkutatással

4 - megismerhető, tehát elpusztult vagy erősen átalakított épületekről kívánok szólni, mivel a legszélesebb értelemben vett építészeti rekonstrukció mindenekelőtt ezeket az emlékeket érinti, s úgy vélem, hogy mindez ma már elképzelhetetlen egy alapos tudományos előkészítés nélkül. S bár az ennek során számbaveendő példák mind középkori eredetű építmények, hangsúlyozni szeretném, hogy mondanivalóm ugyanúgy vonatkozik az építészettörténet fiatalabb alkotásaira is.

5 Ugyanakkor magának az ásatásnak vagy falkutatásnak módszertani kérdéseiről itt nincs módom részletesebben értekezni, de nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy a kutatást itt egyúttal egy szélesebb értelmű tudományos tevékenységként is értelmezem. A cím második elemével azt kívánom jelezni, hogy elsősorban a feltárások eredményeinek dokumentálásáról, ezen belül is legfőképp azok grafikai rögzítéséről

6 fejtem ki véleményemet, attól a meggyőződéstől vezettetve - s végül itt a cím harmadik része -, hogy bármilyen (elvi, elméleti, hipotetikus vagy gyakorlati) rekonstrukció és rekonstrukciós kísérlet - csupán megfelelő alaposságú, jól értelmezhető, részleteiben is korrekt, azaz ellenőrizhető tudományos dokumentációra támaszkodhat. Azaz - kissé más megfogalmazásban és némiképp leegyszerűsítve - ezen rekonstrukciók megbízhatósága csak a feltárt és meglévő részletek pontos dokumentációjának birtokában ítélhető meg. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy mindezzel nem mondtam újat, hisz az ilyen jellegű munkákkal kapcsolatos dokumentációs kötelezettséget többek között a - napjainkban legalább annyit dicsért, mint kárhoztatott - Velencei Karta is rögzítette már 1964-ben - kérdés persze, hogy milyen eredménnyel. Fejtegetéseim során négy építészeti emlékről szólok. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek esetében munkám során csak az eddig közzétett dokumentációt használtam fel, bár természetesen tudom, hogy sok esetben létezik további dokumentációs anyag is. Eljárásom jogosságát azonban indokolhatja, hogy elsősorban csak az eddig publikált