F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

TÁJÉKOZTATÓ - Kiss Margit: Az ”Erdélyi kazettás mennyezetek és falképek állagvizsgálata 1997-2000” című program ismertetése

7. Magyarköblös, református templom. Verses kép az 1778-as karzaton. Fotó: Lángi József, 1999. és a magyarbikali karzat mellvédjén ( 1790) négysoros versek - talán zsoltáradaptációk? - kísérik a jelenetes táblákat: egy nőalakot galambokkal és pávával, Ádámot a sárkányt legyőző Juda oroszlánjával, egy sebzett mellű férfit a forráshoz siető szarvassal. Ezeket a „gyarlóbb kísérleteket" mégsem tekinthetjük sajátos Umling motívumoknak, hiszen a fentebb már említett Magyarköblösön 1778-ban Bodon József is felfestette ugyanezeket a verses képeket a református templom karzatára (7. ábra), sőt további négy, hasonló ábrázolást ismerhettünk meg jóvoltából. A különlegességek közt tartjuk nyilván az oklándi (Hargita megye) unitárius templom 177l-es famennyezetét, ahol idősebb és ifjabb Elekes András a „SYSTEMA COPERNIC AN UM" feliratú táblán koncentrikus körökönjelölte be a naprendszer bolygóit (a kazettáról természetesen nem hiányoznak a virágok sem). Egy másik táblán körbe írt számok és betűk láthatók, amelyről kiderült, nem más, mint a Húsvét időpontjának kiszámítását segítő naptár. A sort folytathatnánk Pataki Asztalos János krasznai (1736) és szilágyballai hétfejű sárkány ábrázolásaival, vagy Parajdi Ilyes János 17. századi műveivel, amelyek közül az 1676-os tancsi mennyezet, ma is látható hollón lovagló „Nagy Sándor"-án kívül a szakállas, kétfarkú „Sirén" vagy a „Macska" ábrázolása is figyelemre méltó. A korábbi kutatások a festett famunkák növényi ornamentikáira irányultak elsősorban, s szinte kizárólag esztétikai szempontból értékelték a díszítményeket. A nem csekély mennyiségű alakos ábrázolások jelentősége túlmutat az esztétikai szempontokon, mert valódi értékük nem ebben, hanem történetiségükben mutatkozik meg. A gyakran több ezer éves mondanivalót megörökítő, jelképes megfogalmazások nemcsak a 16-19. századi famennyezeteken, hanem pl. a korabeli könyvek lapjain is fellelhetők írott és képes formában egyaránt. A középkori állatszimbolika egyik legnagyobb hatású forrása: a Physiologus, a példázatok (pl. Temesvári Pelbárt prédikációi), a tanítómesék (pl. Heltai Gáspár „Száz fabula"-ja), a természetrajzi könyvek (pl. Miskolczi Gáspár „Egy Jeles Vad-kertje") vagy akár a fametszetekkel illusztrált ponyvák is új forrásként vonhatók be a festett asztalosmunkák ornamentikáinak kutatásába. Talán az eddig leírtak is rávilágítanak arra, milyen sokirányú kutatási lehetőséget kínálnak a festett asztalosmunkák.