F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

TÁJÉKOZTATÓ - Lángi József: Erdély középkori falképeinek állapotvizsgálata

TÁJÉKOZTATÓ 257 Lángi József ERDÉLY KÖZÉPKORI FALKÉPEINEK ÁLLAPOTVIZS GÁL AT A A templomi berendezésekhez viszonyítva jóval szerényebb számban maradtak meg középkori falképek a vizsgált templomokban, de mégis a történeti Magyarország falképekben talán leggazdagabb területét vizsgálhattuk. Célunk a szakirodalomban már publikált összes emlék felmérése, dokumentálása mellett a távolabbi múlt vagy a közelmúlt templomjavításai, festései során már egyszer felszínre került, de azóta elpusztult vagy újra mésszel és vakolattal fedett kifestéseinek kielégítő' vizsgálata. Viszont nem célunk újabb falképek megkutatása és feltárása, mert a közel egy évszázada megindult kutatások eredményeként nagy számban kerültek felszínre kisebb-nagyobb felületeken kiváló színvonalú freskók, de elenyésző kivételnek számít, ahol a feltárást restaurátori beavatkozás követte volna. Falképek első vizsgálatára, dokumentálására 1847-ben került sor Erdélyben, amikor Henszlmann Imre a máramarosszigeti - azóta elpusztult freskókat - publikálta. Orbán Balázs a Székelyföld leírása című művében is említést tesz falképekről, de ekkor feltárásokat még nem végeztek, csak a templomtatarozások, festések alkalmával felszínre került falképeket írta le. Nagyobb szabású kutatómunka megindítása Erdélyben Rómer Flóris nevéhez köthető, aki Storno Ferenccel több középkori templom felkeresése közben pl. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sitéren és Jákohodoson falképeket tárt fel. 1879-ben Rómer mindegyik falképet részletesen leírta a „Régi falképek Magyarországon" című művében, de ma már Jákohodoson csak egy cca. 1,5 m-es töredékes, lelket mérlegelő Szent Mihály kép látható. Sitér freskóit pedig csak Storno rajza örökíthette meg számunkra, mert vastag mészrétegekkel fedték el, a sérült részeket pedig eltávolították. Rómer kortársa, Huszka József sepsiszentgyörgyi rajztanár a magyar ornamentális díszítés nyomait kutatva nagy számú és jelentőségű középkori falképet tárt fel, amelyeket az MOB megbízásából részletesen dokumentált is. 1881-től feltárást végzett Sepsibesenyőn, Sepsikilyénben, Gelencén, Bibarcfalván, Bögözön, Székelyderzsen, Székelydályán, Sepsikőröspatakon, Csíkmenaságon, ahol a hatalmas, összefüggő freskófelületeket fotókkal, 1:1 léptékű pauszra készült tusrajzokkal, helyszíni akvarellvázlatokkal és a MOB részére készített, kidolgozott akvarellekkel dokumentálta. Neki köszönhetjük több - azóta lebontott - templom falképeinek feltárását és az utókor számára történt megörökítését (Maksa, Erdőfüle, Homoródszentmárton). 1885-86-ban Huszka mellett egy másik rajztanár, id. Nemes Ödön Marosvásárhely környékén tárt fel és másolt le több templomban falképeket (Nagyölyves, Marosszentanna, Marosszentkirály, Küküllővár, Nyárádszentlászló, a marosvásárhelyi vártemplom kápolnája). Majd előadást is tartott és cikket is írt a Székely Hírlapban a „közelmúltban" felszínre került falképekről.