F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)
KITEKINTÉS - Bugbee Zita: A ludwigsburgi kastélyszínház rekonstruálásáról 1993-1998
a korábbi keleti, illetve nyugati szárnyhoz galériával csatlakozott. A galériák egy-egy újonnan kialakított udvar oldalfalát alkották, az udvarok északi oldalán az új épületszárny sarokpavilonjainak tengelyében emelt egy-egy további pavilonnal. Közülük a keleti 1728-ban készült el, és ebbe szánta a herceg a színházat. A belső' kialakításra azonban nem került sor, valószínűleg azért, mert Frisoni nem volt jártas a színpadi technikában. Erre utal, hogy a herceg 1730-ban utasítást adott egy olasz színpadgépész szerződtetésére. 1733-ban, Eberhard Ludwig halálával azonban megszakadtak az erre vonatkozó tárgyalások és a kastély sorsa csak Carl Eugen herceg uralkodása alatt (17441793) került újra előtérbe. Carl Eugen alatt a württembergi udvari kultúra virágkorát élte. Ebben az időszakban ugyanakkor az európai színházépítészet általános fellendülése is tapasztalható. Philippe de la Goupière a herceg főépítésze és Johann Christian Helm, az 1751 óta ugyancsak hercegi szolgálatban álló színpadgépész 1785 elején kapott megbízást a Frisoni-féle színházpavilon belső kialakítására. A munkálatok, amelyek a színpad északi meghosszabbítására is kiterjedtek, egy éven belül be is fejeződtek. Ezt az állapotot egy 1794 körűiről származó rajz, az ún. Fischer féle terv őrizte meg. A harang alakú nézőtér középaxisában helyezkedett el a jelentősen előretüremkedő hercegi páholy, a többi páholy egymás fölötti sorokban húzódott. A színpadi gépezet szintén ebben az építési szakaszban készült el, a színpad függönye azonban korábbról, 1763-ból származik. 5 A hercegség központja 1775-ben, még Carl Eugen életében ismét Stuttgart lett. A herceget újabb építészeti elképzelések foglalkoztatták, halála után pedig Ludwigsburg ismét provinciális várossá vált. A kastélyegyüttesben az udvari élet újabb, utolsó felvirágzása I. Frigyes herceg (1797-1816) nevéhez fűződik, aki 1806-tól a württembergi királyi címet viselte. A herceg építésze Friedrich von Thouret már 1802-től dolgozott a színházon. Ebben az időben vezették be a korszerű olaj lámpa világítást. 1812-ben a herceg a színház újjáépítéséről rendelkezett. A Galli-Bibiena féle itáliai színházi tradícióval szemben, amelyet Philippe de la Goupière is követett, a 19. század elején az antik amfiteátrumok divatja hódított. Az átalakítás során Thouret-nak e téren kompromisszumokkal kellett beérnie. Az amfiteátrum hatás érdekében az első páholysort meghosszabbította, az uralkodói páholy kitüremkedését pedig megszüntette. A színpadportált kettős oszlopokra támaszkodó szegmensívvel hidalta át és a dekorációt több helyen korszerűsítette. A király halálával lezárult Ludwigsburg történetének harmadik jelentős szakasza is. A színház múlt századi használatáról az utolsó hír 1853-ból származik. Ezt követően csak javításokat hajtottak végre az épületen. Használat és hasznosítási elképzelések 1901-ben merült fel, hogy a színházban helyezzék el az állami levéltár raktárát. Ez a terv 191 l-re (1. ábra) - a felső színpadi gépezet eltávolításával - meg is valósult. 1922-ben felmerült, hogy a színházat ismét meg kellene nyitni. Ez azonban olyan, tűzrendészed megfontolásokból elkerülhetetlen beavatkozásokat igényelt, amelyekhez
