F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapría: A spanyolországi műmlékvédelem története (1844-1990)

a klasszikus „egységre törekvés" koncepciójának újjáélesztéséhez vezetett. Ebben a folyamatban a történelem szerepe mint diszciplína mindig is az építészet megismerhetőségére irányult. A gótikus építészettel kapcsolatos legjelentősebb tanulmányokat Franciaországban az akadémikus állásponttal ellentétes véleményeket képviselő Lassus és Viollet-le-Duc írták. Tanulmányaikban azzal a témakörrel - az építészet és az arányok problematikájával - foglalkoztak, amelyet paradox módon a klasszikus kultúrában fedeztek fel. A gótikus építészetet azonban az építészeti racionalitás és a szerves növekedés igazi paradigmájaként fogták föl. A gótikus racionalizmus végül is a 60-as években Street és Mariategui történeti munkáinak kiadásával teljes győzelmet aratott. Viollet-et 1868-ban a San Fernando Akadémia dísztagjává választották. Ugyanezen az ülésen Monistrol márkija felolvasó előadást tartott (először az akadémia történetében) a gótikus építészetről. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a gótikus építészetről szóló viták legkedvezőbb helyszínének a restaurálás területe kívánkozott. Több mint fél évszázadon keresztül Leon katedrálisa jelentette a középkori hagyományok védelmének helyszínét, ahonnét a - Juan de Madrazo kezdeményezte, majd Adolfo Fernandez Casanova és Juan Bautista Lázaro építészek által propagált - racionalista típusú gondolkodás hódító útjára indult. Aníbal Alvarez és Antonio Zabaleta tanítványa, Elies Rogent egyike volt azon spanyol építészeknek, akik sajátjuknak tekintették a racionalista elgondolásokat. Vele a romanika építészete hasonló változásokon ment keresztül, mint amilyet Juan de Madrazo munkássága nyomán a gótikus építészetben tapasztalhatunk.

19 JEGYZETEK 1. Hobsbawn, E. J.: Las revoluciones burguesas. Barcelona, 1978. 2. Garcia Delgado, J. L. et al.: Lecciones de economía espanola. Madrid, 1993. Ebben az értelemben négy tényező létrejöttének tulajdonítunk alapvető fontosságot, melyek döntő befolyást gyakoroltak Spanyolország 19. század közepének történelmére. 1. Az intézményesített rendszer előfeltételeinek megteremtése, melynek során számos olyan jogi természetű rendelet jött létre (mint például a feudális előjogok megszüntetése, a céhtestületek és az állattenyésztők szervezetének, a „Mesta"-nak feloszlatása, a belső vámok feloldása vagy a bankrendszer és egységes adórendszer megteremtése), melyek az új, kapitalizálódó társadalom megszületését segítették elő. 2. Az ország gazdasági teljesítőképességének az 1850 és 1870 között bekövetkező ugrásszerű javulása, melyet elsősorban a francia és az angol tőke megjelenése tett lehetővé. 3. A beruházások elsősorban a vasúthálózat fejlesztésében, a bányászat modernizálódásában és a vállalati innováció területén éreztették hatásukat. Ilyen nagy volumenű beruházások finanszírozására természetesen megfelelő banki hálózat létrehozására is szükség volt. Az addigi földrajzi akadályok okozta elszigetelődést megszüntető vasúti hálózatnak köszönhetően kialakult az egységes nemzeti piac. 4. Végezetül a protekcionizmus megteremtése, amely a 19. század utolsó évtizedére lehetővé tette a spanyol ipar számára a belső piacok meghódítását. 3. Vicens Vives, J.: Coyuntura económica y reformismo burgués. Barcelona, 1969. 4. AA. VV.: Revolución burguesa, oligarquía y constitucionalismo (1834—1923). In: História de Espana. VIII. Barcelona. Labor, 1983. Tunon de Lara úgy tartja, hogy a tények epizodikus és leírásszerű bemutatását akár a történelem kunjukturális szempontjai szerinti összeállításnak is tekinthetjük. Éppen ezért, inkább célszerű a tényeket kikényszerítő és azokat meghatározó szerkezeti elemeket kiemelnünk. Ebben az értelemben (a politika-történet is ezt erősíti) a tanulmányozandó időszakot két ciklusra osztottuk fel. Mégpedig a „Királyi Alkotmány"-tól az első köztársaság végéig tartó (1834-1874), valamint a XII. Alfonz uralkodását befoglaló, 1875-1902 közötti szakaszra. Ez utób-