F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapría: A spanyolországi műmlékvédelem története (1844-1990)

KITEKINTÉS 175 Julian Esteban Chapapría A SPANYOL ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG VÉDELMÉNEK KEZDETEI (1844-1900) L* Történeti áttekintés A 19. század és azon belül az 1844-1900-as évek közötti időszak az a történelmi pilla­nat, amikor Spanyolországban megfogalmazódott az építészeti örökség védelmének igénye. A múlt építészete iránti érdeklődés -, amely a kezdetekben nem nélkülözte a ro­mantikus, szemléletet - elsősorban (és először) az értelmiség (és a politikusok) soraiban hódított, hogy végül az új uralkodó társadalmi osztály (a polgárság) vezetőiben fogal­mazódjék meg az építészeti örökség védelmének szükségessége olyan elméleti és gya­korlati módszerek alkalmazásával, melyek addig ismeretlenek voltak. Kétségtelen, hogy a múlt kulturális emlékeinek felismerésében valamint értékelésében két olyan té­nyező játszott meghatározó szerepet, melyek előzményei a 18. században gyökereztek. A művészetről vallott felfogás újraértékelése és rendszerezése, a művészet történetének megírására tett kísérletek, és nem utolsósorban a múlt kritikai elemzése az addig vallott és kizárólagosnak hitt klasszicizmus sémáit rúgta fel. Minden bizonnyal, a történelem során először, ezen szempontok szerint kezdték tanulmányozni és értékelni az anyagi örökséget. Elsősorban ezeknek a változásoknak köszönhetően nőtt meg a köz érdeklő­dése a műemlékek sorsa iránt. Tanulmányunkban megpróbáljuk röviden áttekinteni a 19. század második fele Spanyolországának történelmi eseményeit, továbbá kísérletet teszünk azoknak a folya­matoknak az értékelésére, amelyek az 1844 és 1900 közötti időszakot olyan történelmi szakasszá alakították, amelyben az építészeti örökség védelmére (a köz óhajára és meg­nyugtatására) hozott kormányzati intézkedések nagyon is tudatosan történtek. Ugyan­akkor ez az az időszak, amikor az építészet a restaurálás módszereit nemcsak elismer­te, hanem tudatosan integrálta azokat a szakma ismeretanyagába. A 19. század első felében az európai kontinensen végigsöprő forradalmi mozgal­mak - és ennek következményeként - a régi rendet alapjaiban megrengető gazdasági és társadalmi átalakulások alig érintették Spanyolországot. 1 Ennek ellenére a század má­sodik harmadától kezdve mégiscsak tapasztalható egy valóban szerénynek mondható ipari növekedés, amely azonban nem kompenzálhatta a késői indulásból eredő hátrá­nyokat. Mindazonáltal a témával foglalkozó szerzők többsége egyetért abban, hogy Spanyolországban az ipari forradalom kezdete az 1830-1860 közötti időszakra tehető. 2 * A szerző építész. Valencia tartomány Építészeti Központjának vezetője. A tanulmányt fordította: Juan Ca­bello - Piero Cabello

Next

/
Oldalképek
Tartalom