F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

SZEMLE - Magyarország építészetének története. Szerk. Sisa József és Dora Wiebenson (Mendöl Zsuzsanna)

SZEMLE 157 MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETÉNEK TÖRTÉNETE. SZERK.: SISA JÓZSEF ÉS DORA WTEBENSON. BUDAPEST, 1998. VINCE KIADÓ, 368 P. A rendszerváltozást követően megélénkült amerikai kapcsolatok és orientáció örvendetes eredménye, hogy 1998-ban a Massachussetts állambeli Cambridgeben megjelenhetett egy hazai szerzőgárda műve a magyar építészet történetéről a MIT Press kiadásában. Ezzel egy időben vehettük kézbe itthon e kötet tankönyvnek szánt magyar nyelvű változatát is. Zádor Anna volt az inspirálója és katalizátora e vállalkozásnak: bevezető ajánló sorai hangsúlyozzák, hogy kultúránk legteljesebb közvetítője az építészet, amely régiónk történetének sorsfordulói, etnikai sokfélesége, európai kapcsolatainkból adódó hatások ellenére sajátosan karakterest hozott itt létre, e nemzeti jegy „a tömegalakítás kellemessége és a díszítés mértékletessége." Egykori tanítványai illetve munkatársai a kötet szerzői, akik munkájuk magyar kiadását Zádor Anna emlékének ajánlották. Ebbe mintegy magyarázatképpen átvették az amerikai kiadás előszavát is, amelynek hangvételében már a külföldiek értetlensége tükröződik a kis kultúrák iránt, a történelmi, politikai változások hangsúlyozódnak, főként a sok átvétel, mintha egy nagy kvodlibet lenne építészetünk, amelyben az Egyesült Államok építészetének elemeit (!) is használjuk. Itt valószínűleg F. L. Wright-ra, Mies van der Rohe-re gondolhattak, de ez eléggé általános volt az 1920-as évek Európájában, vagy a vasbetonépítés szerkezeti, technikai korai újdonságaira (L. Ft. Suliivan), netán a McDonald's étkezdék kortárs térhódítására? Vagy csak amolyan captatio benevolentiae-nek szánták? Ugyancsak vitatható a díszítő és „kísérletező formák mesteré"-t szembeállítani az elvont, elméleti kérdésekkel, mert épp elég elmélet kapcsolódik a kísérletezéshez és díszítéshez is. Az elvont elméleti kérdéseknek vajon az építészet mibenlétét, vagy a technikai oldalát kell firtatnunk? S mely nemzetekre érvényes az elvont, elméleti kérdésekkel való foglalkozás? Ugyancsak időbeli megszorítással és leginkább csak a kortárs építészet egy fázisára, s talán még szecessziós építészetre alkalmazható, hogy „a magyar építészet valóságos beszélő építészet, architecture parlante." Persze itt valószínűleg arra akartak utalni, hogy építészetünk alakulásából sok minden kiolvasható a nemzet kultúrájáról, sorsáról is. Csupán e bevezető következő mondatán érződik fordítási nehézkesség, ügyetlenség: „A jelen kötet lépést szeretne tenni a megismerés irányába." Erdemén túl időztem e bevezetőnél, ami lényegében nem árthat a kötet erényeinek. Magyarország építészettörténetét a kezdetektől napjainkig tekinti át a Sisa József és Dora Wiebenson által arányosan, gondosan szerkesztett kötet, olvasmányosan, a legújabb kutatási eredmények felhasználásával pontosítja illetve rajzolja át egy-egy korszak képét, érzékeltet folyamatokat, ugyanakkor bő jegyzetanyagában a további tájékozódáshoz, szakirodalomhoz vezeti el az érdeklődőt. Jól használhatóságát szolgálják a