F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

KIÁLLÍTÁS - Bujdosó Győző: Sedlmayr János Ybl-díjas építész „Műemlékek elvi rekonstrukciói” című kiállításáról

KIÁLLÍTÁS 133 Bujdosó Győző SEDLMAYR JÁNOS YBL DÍJAS ÉPÍTÉSZ „MŰEMLÉKEK ELVI REKONSTRUKCIÓI" CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL A kiállítás címe lehetne: A műemlékek elvi rekonstrukciója, vagy Műemlékek elvi rekonstrukciója. De Sedlmayr János névelő nélkül és többes számban címezte az OMvH Pincegalériájában rendezett kiállítását, jelezve talán, hogy egyes konkrét műemlékekről van itt szó, és azoknak többféle rekonstrukciója is lehet. A kiállítás szöveges kezdő tablója ezt a címbeli tevékenységet definiálja, egy építészre jellemző tömörséggel. Vázlatosan csoportosítja a rekonstrukciót készítő szakember tennivalóit: a kutatási eredmények megismerése, ellenőrzése és átadása mellett mérnöki feladatokat, épületszerkezettani megismerést, grafikai készséget és egy olyan ismeretanyag birtoklását, amit történeti iskolázottságnak, műveltségnek mondhatunk. A következő tablón mindjárt egy felmérési munka részletrajzait láthatjuk 1967-ből, vonalas, célratörő, mondhatni szálkás rajz, a témán kívül átjön valami a kereső, kutató megismerni akarásból, ami egy érett kutatót jellemez. A méretezés, a kézírás, az egyes nézetirányok kompozíciója egy körültekintő, emellett művészi igényű felmérő munka méltóságát dokumentálják. Merőben más a következő - szintén vértesszentkereszti témájú tabló. Elvi rekonstrukció 1970-ből a templomról: egy perspektivikus rajz délkelet felől, a levegőből, a templom főhajójának belső perspektívája a szentély felé nézve, egy a padlón álló ember szemszögéből, és az elsőhöz hasonló látószögű délnyugati kép (7. ábra). Mindhárom kép lebeg a perspektívában felvitt alaprajz-szőnyeg felett. A három rajz (talán tollrajz, pauszon, fénymásolva) három függőleges hasábja egymás mellett elegáns, kiegyensúlyozott folthatású kompozíciót alkot. A rajzsorozat szálkás vázát laza tollvonások modellálják, kicsit látomásos, térhatású képeket adva. Egy építész egyik legfontosabb erénye az arányérzék. Mesteri, ahogy ezeken a rajzokon az ismert és az ismeretlen, vonalas és síkszerű egyensúlya kialakítja a szemlélőben a ma már nem látható épület képzetét. Nem lehet nem észrevenni a tárgy szeretetét, a lelkesültséget és izgalmat, ahogy a rajz megszületett. Láthatjuk azután a nagyvázsonyi vár és a visegrádi várrendszer rekonstrukciós rajzait. (Az utóbbit több időben is.) A tollrajzok átfogóbb, távolabbi képet adnak mint Vértesszentkeresztnél, a részletek kevésbé láthatóak, a modellálást tömör tus árnyékok segítik, bár a tollrajz szálkássága itt is jellemző. Sedlmayr János itt más rajzstíhissal él: egyszerű, nyitott, vonalas képi struktúrákat használ. Soproni sorozata két, római kori nézetrajzzal kezdődik, 1992-ből. A fórumot két irányból, szintén szálkás vonalas tollrajzzal ábrázolja. A rajzok alapján nemcsak a jól rekonstruálható dimenziók, a provinciabeli város léptéke képzelhető el, de érezzük