F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Lampert Rózsa: Óbuda-Újlak rehabilitációja

tását, az elmúlt száz év alatt nem sikerült megoldani. A különböző építészirodák, akik itt vállalkoztak, eltérő felfogásban terveztek házakat. Egybeesett mindez az építészetnek egy olyan időszakával, amikor újraéledt a népi építészet iránti vágy, és rendkívül megnőtt a díszítőkedv. A megvalósult épületek egy része túl nosztalgikusra sikerült, a másik része viszont egyáltalán nem alkalmazkodik a környezethez sem léptékben, sem megjelenésben (Lajos utcai irodaház). Nem minden építésznek adatik meg az a képesség, hogy alacsony beépítésű területen nagyléptékű épületet környezetbe illően helyezzen el, ahogy ez Zrumeczky Dezsőnek 1913-ban a Budapest II. kerületi Áldás utcai iskola elhelyezésénél és építészeti kialakításánál sikerült. A vizsgált területen a környezethez illeszkedés egyik jó példája az 1937-1939-ben épület modern stílusú Árpád Gimnázium. Az időközben már műemlékké nyilvánított épület a katonai amfiteátrum tőszomszédságában található. Alacsony tornatermi szárnyával fordul a római műemlék épület felé, amelynek Gerő László által rekonstruált nézőtéri fala ugyanolyan magas, mint az új épület csatlakozó szárnya. Igaz, hogy a műemléki rekonstrukció teljes befejezése a gimnázium felépítésénél később, csak 1940-ben készült el, de a csodálatos végeredmény a gimnáziumot tervező Hidasi Lajos és Papp Imre, valamint Gerő László közös munkájának eredménye (19. ábra). Az utóbbi tíz év új alkotásai között is található szép számmal környezetbe illő, de mégis szuverén építészeti alkotás. Többek között említhetjük a Kecske utcai és Ürömi úti műteremházakat (Fazekas Csaba, Tornai Tamás), a Szépvölgyi úti irodaházat (Vonnák János) és az Újlaki templom melletti hittantermet (Turányi Gábor) (20. ábra). A teljes újlaki területen eddig csak egyetlen régi épületet sikerült megőrizni. Az Újlaki Üzletközponthoz kapcsolódó beruházás keretében került sor a Bécsi út 44. szám alatti barokk épület műemléki felújítására. Itt sem az eredetileg kétudvaros lakóház teljes helyreállításáról van szó, csak az épület Bécsi úti első traktusáról. Időközben a roszszabb állagú, kevésbé értékes hátsó traktus összedőlt. Már az RRT készítése idején is csak illúzió lehetett ugyanis a régi épületek megőrzése, az 1937 óta folyamatosan fennálló építési tilalom után. Egy ötven évig tartó tiltás nemcsak a fejlesztéstől, hanem a szükséges karbantartási munkáktól is elveszi az ott élők kedvét. A Dávid Ferenc és Sedlmayr János által majdnem 15 évvel ezelőtt készített műemléki dokumentáció már akkor feltárta az épületek siralmas állapotát.

18 Jelenleg a terület két, romos állapotban lévő védett objektumának megmentésére kell koncentrálni, de néha úgy tűnik, hogy erre kevés az esély. A műemlék épületek építészeti és történeti értéke ugyanis nem tud versenyezni a pénz hatalmával. A történtekért elsősorban nem az utolsó tíz év kezdeményezői felelősek, ugyanis éppen ebben az időszakban vetődött fel az épületek megmentésének gondolata. Az 1937-es szabályozási terv és az azóta folyamatosan fennálló építési tilalom már korábban megpecsételte a terület épületállományának sorsát. Ezt a tényt a megőrző és megtartó szellemű RRT sem tudta megváltoztatni. Sajnálatos módon a rehabilitáció megindítása egybeesett a rendszerváltozással amikor mindenki azt hitte, azt tehet amit akar, és többé-kevésbé tehette is -, és az építészetnek egy olyan időszakával, amikor az építészek egy része a múlt - kezüket megkötő - béklyóit kicsit pöffeszkedő, túldíszített épületekkel próbálta lerázni, amikor divat lett a nosztalgiázás, a népi motívumok és a kis cirádák alkalmazása, közben azon-