F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

TANULMÁNY - D. Mezey Alice: A műemlékek helyszíni építéstörténeti feltárásának fontosságáról és tudományos feldolgozásuk jelentőségéről

származtatható passzív „alakulat" mivoltot is magára öltheti. Dokumentum értékének megőrzése és torzítás nélküli kibontakoztatása a műemlékvédelem alapvető feladata és célja. Legfontosabb középkori épületeinkről és épületegyütteseinkről a társadalom tudatában kialakult - romos - kép napjaink kommersz sémájára formálása hamisítás és legfontosabb értékeinkkel való visszaélés. A műemlék-helyreállításoknak két fő célja van. Az egyik a gyakorlati cél, az emlék pusztulástól való megvédése és fenntartása, azaz konzerválása. Ezt most itt nem kifejtendő tényként kezeljük, jóllehet ha az alkotni vágyó ezzel a konzervátori feladattal találkozik bizony számos esetben nem elégszik meg vele. Ezekben az esetekben az emlék dokumentum értékét csorbító következményekkel járó céltévesztésről van szó, végeredménye műemlék-helyreállításnak nem, pusztán öncélú beavatkozásnak minősülhet. Abban a sajnos nem kisszámú esetben, amikor ez történik, a hitelesség, mint „a restaurátori beavatkozás korlátja, illetve szabályozója, mégpedig a restaurálandó műemléki érték s elsősorban annak dokumentumvolta megőrzése érdekében "

12 - egyáltalán nem érvényesül. A másik cél a rejtett értékek feltárása, értelmezése és kibontakoztatása. Kiindulásul ismét a műemlékek dokumentum-érték jellegét emelem ki, azt, hogy látható értékeik megőrzése az esztétikai értékítélet lehetővé tétele érdekében történik. Ugyanakkor sietek hozzáfűzni, hogy az előzetes tudományos kutatás és feltárás során a művészettörténet tudomány új, addig ismeretlen, a tudomány vizsgálata tárgyát képező művészeti alkotásoknak, a történettudomány új, addig nem tudott történeti tények ismeretének birtokába jut. Mindkét tudományág számára lehetővé válik a műemléki kutatások során feltárt újonnan megismert művészeti alkotások esztétikai és történeti elemzése és értékelése, a bővülő ismeretanyag révén új összefüggések feltárása. A megszaporodott ismeretek szükségessé tehetik egy-egy korszakról, emlékcsoportról, művészegyéniségek munkásságáról a korábbiakban alkotott kép árnyaltabbá tételét, sőt újraértékelését is.

13 Elfogultságomat nem tagadva megkockáztatom, hogy a műemlék-helyreállítások hitelességét nagyító alá vevő kérdéseknek itt az egyik legfontosabbikához jutottunk el. A levéltárak általánosan ismerten és elismerten a múltra vonatkozó dokumentumoknak olyan őrzési helyei, ahol írásba foglalt tények ismerete, kutathatósága és múltbeli történések összefüggéseinek feltárása lehetséges. Maguk a műemlékek is ilyen jellegű dokumentum-értékkel bírnak, ezért elpusztításuk, pusztulni hagyásuk, előzetes kutatás nélküli, vagy azt nem figyelembe vevő helyreállításuk egy-egy iratfolyóméter levéltári anyag elpusztításával egyenértékű, jóvátehetetlen tett. Amit a dokumentum értékkel rendelkező dolgokkal - levéltári forrásokkal, műtárgyakkal vagy műemlékekkel - teszünk, a legmagasabb tudomány-etikai követelményeknek kell megfelelnie, hiszen csak ez lehet dokumentum mivoltuk megtartásának biztosítéka. Innen tekintve a dolgot, a helyreállítás hitelességének fokmérője akár az is lehetne, hogy a kutatási eredmények milyen módon érvényesülnek benne. A helyreállított műemléknek tehát nem pusztán abból a célból kell hitelesnek lennie, hogy a szemlélőt eredetiségéről vagy a kiegészítések megalapozottságáról meggyőzze, hanem azért is, hogy egy-egy emlékcsoport művészettörténeti, történeti, műve-