F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

2. Budapest, Napraforgó u. 1. (Vágó László), 3. (Kaffka Péter) 1931. OMvH Fotótár, ltsz. 20.509. neg. A két épület elsősorban a Pasaréti út felől nézve dekoratív megjelenésű, a Napraforgó utca felé kevésbé kifejező hátoldalukat mutatják. hetőségek keresésében elől járjon és más, nehézkesebb alkotási ágak számára úttörőül, mintegy kísérletezőül szolgáljon."

4 A kor törekvéseit fejezték ki azok a lakásépítési programok, melyek a lakosság középrétegét célozták meg, és számukra biztosítottak viszonylag szabadon beépített, az új építészet szellemében épített olcsó, kertes lakásokat, melyeknél már hangsúlyt fektettek a higiénia, a komfort, és a kényelem követelményeire. Ezek voltak az első olyan próbálkozások, melyeknél társítani törekedtek a minimállakás igényét a laza zöldövezeti beépítési módokkal; azt a két „műfajt", melyek korábban a budapesti építési módok „végleteit" képviselték, és közös megjelenésükre még gondolni sem lehetett. Ilyen megvalósult programból azonban kevés volt, mert először csak a magánépítkezések terén nyílt lehetőség az akadémikus szemlélet megkerülésére. Nem volt kidolgozott lakásprogram, sem anyagi támogatás, és ezért a kísérletezés néhány magán- illetve családi ház új felfogású építésére korlátozódott. A századforduló után sikeresen megvalósult telepek közül a legismertebbek a Tisztviselő telep, a Wekerle telepe és Pestújhely beépítése. Az egységes, telepszerű építés előnyei egyre inkább nyilvánvalóvá váltak. Az építtetők számára olcsóbbá válhat a családi házak építése, a város pedig ésszerűbb program szerint építheti meg és működtetheti a közműveket. A programszerű építkezés racionálisabb telekkihasználást eredményezhet. A vezető építész és az egységes megjelenésért felelős bizottságok munkája biztosíthatja a magas színvonalú építészeti minőséget.