F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Iványosi-Szabó Andrea: A Csongrád-ellésmonostori árpád-kori templom építő- és díszítőkőanyagának kőzettani, földrajzi vizsgálata
kemencék. Feltárásukat az ellesi ásatás megkezdése előtt, 1987-ben Lőrinczy Gábor régész (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) végezte el. A várháti dombot a Tisza egykori - azóta lefűződött — folyókanyarulata, a Morotva északnyugatról kerülte meg. A 19. század utolsó harmadában elvégzett folyószabályozási munkák előtt a vízjárta terület két kiemelkedő magaslata az ellesi és a várháti dombhát volt, közöttük a Morotva jelentett közvetlen összeköttetést. A várháti téglaégető működéséhez szükséges anyagok kis területen belül megtalálhatók: nagy mennyiségben állt rendelkezésre az ártéri agyag; az égetéshez szükséges vizet a Morotvából nyerték; a fát az ártéri erdők szolgáltatták. A betöltésből előkerült téglatöredékek minősége, az agyag eldolgozása, égetése, mérhető adatok alapján a régész feltételezése szerint a téglák középkoriak; keskeny, vékony voltuk miatt inkább Árpád-koriak. 36 Geofizikai (magnetométeres) mérések a téglák korát 1300 ± 60 évben állapították meg. 37 A várhátihoz hasonló funkciójú téglaégetőt Magyarországon eddig a következő, általam ismert helyeken tártak fel: templomépítéshez létesítettek téglaégetőt Dömösön, 38 Zenta-Mákoson, 39 Tiszalök-Kövestelken, 40 Pókaszepetkén, 41 huszárvár építésére, javítására Oriszentpéteren. 42 A téglaégetőket a településektől és a feltételezhető felhasználási helyüktől is távol építették fel, anyagigényességük és tűzveszélyességük miatt; a gyártás és a felhasználás közötti kapcsolat azonban minden esetben kikövetkeztethető. A várháti téglaégető kemencék termékét sem helyben használták fel. Emberi megtelepedésre és megélhetésre alkalmas legközelebbi terület Elles homokdombja volt, ahol a Bór-Kalán nemzetség monostora felépült. A várháti téglákat tutajokon a Morotva vizén szállíthatták az építkezéshez. 43 Az Alföldön a nagyrészt téglából épített templomok, monostorok mellett is kevés volt a hosszabb ideig funkcionáló téglaégető. Falusi templomoknál föld feletti, ún. mezei téglaégetést alkalmaztak 44 Földbe ásott, több éven keresztül használható téglaégetőket csak sok téglát igénylő templomoknál, monostoroknál, egyéb épületeknél készítettek. A várháti a technikailag is fejlettebb rendszerű téglaégetők közé tartozott: rostélya megszüntette a tűztér és az égőtér közvetlen kapcsolatát, így az égetés egyenletesebbé vált, kevesebb túlégetett téglát eredményezett. 45 A várháti téglaégető megléte, hosszabb ideig tartó működése és technikai színvonala is az ellesi monostor jelentőségét mutatják, a téglák datálása pedig a monostor építési időszakaira vonatkozóan nyújthat támpontot. Összegzés A Csongrád-eílésmonostori Árpád-kori templom építő- és díszítőkőanyaga az elvégzett vizsgálatok illetve a körülmények alapján is sokszínűnek, változatosnak, a kor színvonalához mérve gazdagnak mutatkozott. A feltételezhető bányahelyek (Gerecse, erdélyi bányák, Tokaj-hegység) több irányban, az ország különböző, egymástól és az építkezés színhelyétől is távol eső területein helyezkednek el. Ez a megrendelők minőségi igényeit, a szállítási költségeket fedezni képes anyagi helyzetét és a díszítőkő ellenér-