F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

19. Budapest, Napraforgó u. 11. (Vágó László) 1997. Fotó: Baksay Zsolt Az épülethez kapcsolódó télikert. A bővítmény karakterében illeszkedik az eredeti tervhez, az eredeti tömeget azonban megbontja. Ez az új hozzáépítés az utcáról nem látható. történt felújítások és átalakítások egyfajta minősítést és értékelést adnak azokhoz a házakhoz, amelyeket részletesen csak a mai formájukban ismerhetünk. 1931 óta a lakók igénye és lakáshasználata, életmódja sokat változott. A háztartásban a cselédek szerepe megszűnt, ezért a konyha és a „kiszolgáló zóna" szerepe a lakás használatában átalakult. A konyha közelebbi kapcsolatba került az étkezővel és a nappali szobával, miután a cseléd helyett a háziasszony birodalmává vált. És ahogyan az étkezések elegáns ceremóniája kötetlen családi étkezéssé vált, úgy veszítette el a konyha a „takargatnivaló" jelzőt, és vált egyre inkább a lakó funkció részévé. Ezért igény támadt arra, hogy ezt a funkcionális kapcsolatot az alaprajzi kialakítás is követni tudja. A technika fejlődésével a mosókonyha szerepe háttérbe szorult, ezek rendeltetése rendszerint átalakult vagy beleolvadt a szomszédos helyiségbe (M-/6. ábra). A reprezentatív terek és közlekedők szerepe lecsökkent. Ezek a terek ritkán adtak lehetőséget új funkciók befogadására. Szintén lecsökkent vagy megszűnt az igény azokra a helyiségekre, amelyek átmeneti funkciókat töltöttek be. A fogadó helyiségek, reggelizők, társalgók és gyakran a vendégszobák szerepe is megváltozott. A használaton kívül álló szobák lehetőséget teremtettek a helyiségek számának és az alapterületnek a csökkentésére, ezzel párhuzamosan nőtt a lakószobák használatának intenzitása. Ez a tendencia tette lehetővé a lakások szétválasztását két - teljesen elzárt vagy csak részben független - lakórészre, esetleg újabb lakók beköltözését. A lakások ezáltal szerényebbé váltak (17-18. ábra). Az intenzívebbé váló lakáshasználat és a kevesebb szoba igénye szükségessé tette a háló- és lakó funkciók szétválasztását az intimitás megőrzése végett. (Ez a tervezési elv az utca házainál eleve érvényesült, mivel ez a funkcionális szétválasztás a kétszintes házak alaprajzi kialakításából adódott.) Az egyes szobákat összekapcsoló ajtókra nem volt szükség. Ezeket gyakran befalazták vagy kiiktatták a használatból, a magánélet védelme és a jobb bútorozhatóság miatt.