F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
KITEKINTÉS - Markušová Kristína: Wick Béla élete és műve
9. Kassa, Szent Rozália-kápolna, 1715. 1910-es évek. OMvH Fotótár, ltsz. 715. poz. A könyvben Wiek rengeteg levéltári iratot idéz, latinul és fordítással, ehhez csatol egy gazdag utalási anyagot. Becsületére szolgál, hogy nem bocsátkozott a műemlék stíluskritikai elemzésébe, a létező feltevéseket az épület terveiről és építésze eredetéről nem egészítette ki saját nézetével, nem is próbálkozott összehasonlító elemzéssel, annak ellenére, hogy nyilván ismerte a Szent Erzsébet-templomról megjelent szakirodalmat. Könyve a mai napig a dóm jól használható ismertetője diákok, műkedvelők, de szakemberek számára is. Az 1938-as év - Kassa Magyarországhoz való csatolása - nemcsak a város és lakói számára jelentett nagy változásokat, de hatott a római katolikus egyházmegyére is: a kassai püspök, Cársky Jozef, Eperjesre költözött és egyházmegyéjének azt a részét irányította, amely szlovákiai területen maradt. Kassára új magyar püspököt neveztek ki: Madarász Istvánt. A papok egy része, köztük Wick is Kassán maradt az új vezetés alatt. Az új igazgatásban ismét kiszélesedtek kötelességei és felelőssége: 1939-ben kassai kanonok, a szeminárium rektora, az egyházi bíróság elnöke és könyvcenzora lett. 1941-ben érseki diakónussá, 1943-ban pápai prelátussá nevezték ki. 2X Sokak emlékeiben, akik a papi szeminárium diákjai voltak, amikor Wiek oktatta az egyházjogot és az egyháztörténelmet, köztiszteletnek örvendett, habár nagyigényű tanárnak tartották. A szemináriumi életben nem vett részt, érdeklődése miatt - történelem és festészet - inkább zárkózott, visszavonuló életmódot folytatott. Ha nem is soroltuk eddig fel Wiek Béla összes művét, (a jegyzetekben megtalálhatók) mégis fontos megemlíteni utolsó könyvét, a „Kassa története és műemlékei" címűt, mert szerzőjének egész további életét erősen befolyásolta. Legtöbb művét saját indítékaiból írta - fel akarta hívni a figyelmet egyes műemlékek rossz állapotára, kihasznált egy évfordulót, közölt egy érdekes részletet a város múltjából stb. Az utolsó könyve kivétel, azután kezdett dolgozni rajta, hogy nagyon kedvezően fogadták a dómról szóló monográfiáját. Az akkori kassai polgármester, Maxon Milan, felkérte a város egyetemes történetének összeállítására. Wick 1938-ban még nem készült el a munkával, amikor az új magyar polgármester, Pohl Sándor is érdeklődött a készülő kézirat iránt. Neki viszont irányműre volt szüksége, hogy egyértelműen bebizonyítsa Kassa
