F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

KITEKINTÉS - Markušová Kristína: Wick Béla élete és műve

1. Kassa, Szent Erzsébet-székesegyház. 1900-as évek. OMvH Fotótár, ltsz. 16670. poz. írt füzet (2. ábra) jelzi.

7 Nem hiányzik belőle az egyes stációk ismertetése és művészeti díszítésének említése, de szerzője kétségkívül figyelmet szentel a vallási szempontnak. Az olvasó - az eperjesi Kálvária látogatója - tájékoztatást kap afelől, hogy az egyes stációk megszemlélése révén milyen irányba terelje gondolatait és imáit. így a Kálvária látogatása meghozza gyümölcsét vallási életében. Ezek a rövid irodalmi müvek nem foglalták le a hittantanár idejét annyira, hogy ne tudott volna a hivatásához szükséges, mélyebb ismeretekre is szert tenni: 1916-ban szerezte meg a kolozsvári szemináriumban az egyházjogi doktorátust. Igyekezetét és szorgalmát már 1921-ben értékelték, amikor a kassai papi szeminárium egyháztörténeti és -egyházjog tanárává nevezték ki. Kassára való visszatérése és tanári foglalatossága ideális feltételt nyújtott Wiek szakmunkájához és megkezdett népművelési munkájához is. A tanítás mellett a Püspöki Hivatal, a városi és állami levéltár anyagát tanulmányozta szorgalmasan. Eleinte csak a kassai egyháztörténet és az egyházi műemlékek érdekelték, de a későbbi években műveiben e történelmi város életének valamennyi területével foglalkozott. Némelyik tanulmánya folytatásban jelent meg a szlovák és magyar - havonta két nyelven megjelenő - Kassai Katolikus Egyházi Tudósító számaiban. Hosszabb tanulmányait önálló füzetek formájában is kiadták. Ezeknek a szövege lebilincselő, érezteti a szerző abbeli örömét, hogy ismereteit megoszthatja olvasóival. Wick e műveit különböző műveltséggel rendelkező olvasók számára írta: az egyszerű emberek történelmi alapismereteket, illetve műemléki épületről való ismereteket szereztek belőlük, a műveltebbek összevethették nézeteiket vagy tudásukat az idézett forrásanyag alapján. Wiek Béla minden művében pontos utalásokat közölt a levéltári adatokról vagy irodalomról, sok szöveget eredeti latin nyelven, saját fordítása kiegészítésével közölt. A kassai levéltári anyagon kívül jól tájékozódott a kortárs szakirodalomban is. A képzőművészethez való viszonya már-már professzionális volt - szabadidejében maga is festegetett -, ennek ellenére igyekezett kerülni a művé-