F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Kanako Tanaka: Absence of the Buddha image in early buddhist art – towards its significance in comperative religion (Lővei Pál)

8. Bodh Gaya (India), szentély Buddha üres trónusával, i. e. 3. század sen azon véleménynek ad hangot, hogy ezért a hamis képért komoly „felelősség" terheli az Indián kívüli világ művészettörténet-tudományát, amely hajlamos volt a képi ábrázolásokat az írott források egyszerű illusztrációinak tekinteni. Ez a literalizmus teljesen félrevezető, hiszen Buddha történeteiben természetesen mindig jelen van a főhős, de ez a buddhizmus kezdeti korszakában semmiképpen nem jelentett ábrázolási kényszert a képzőművészet saját törvényszerűségei szerint alkotó művészek számára. A buddhista művészet eddigi (nem buddhista) kutatói a Buddha-ábrázolások közel két évezred óta valóban meglévő központi szerepének olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak, hogy az ábrázolások nélküli első századokat a későbbi időszakhoz viszonyítva kezdetlegesebbnek ítélték. Ez a kezdetlegesség az, amit a monográfia szerzője nem tud elfogadni - a buddhista művészet történeti folyamata által létrehozott Buddha-képmás meglétét az e képmás nélküli, korábbi korszakokra mint mércét visszavetíteni szerinte teljességgel történelmietlen. Kanoko Tanakának az indiai művészet korszakai egymáshoz való viszonyáról, a későbbi fejleményeknek mint viszonyítási alapnak a korábbi időkre való, történelmietlen visszavetítése tárgyában tett megjegyzései nagyon megszívlelendők. Műve a korai buddhizmus művészettörténetének új szemléletű tárgyalásán túlmenően kívülről tart tükröt belterjes európai történeti, művészettörténeti, műemléki szemléletünk elé: a kezdetlegesség és a fejlettség, a haladás, fejlődés fogalmaival jobb minél óvatosabban bánnunk. Nyilván alkalmazhatók ezek a korai és későbbi gőzgépekre, a közlekedési eszközök történetére, a számítógépek generációira, de teljességgel alkalmatlanok a művészeti alkotások megértéséhez és értékeléséhez. A Buddha-képmás nélküli időszak hívőinek éppen úgy megelégedésére szolgált saját korszakuk hitüknek megfelelő művészeti termése, mint a képmást Buddhával azonosító későbbi generációknak a saját elgondolásaik és azok képi megformálása közötti összhang. Lővei Pál