F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

KIÁLLÍTÁS - Dávid Ferenc: Baumann Lipót építész 1860-1932. Kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban

KIÁLLÍTÁS 203 Dávid Ferenc BAUMHORN LIPÓT ÉPÍTÉSZ 1860-1932. KIÁLLÍTÁS A MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUMBAN* A régi Magyarország zsidóságának kiváló krónikása, Hegedűs Géza mesélte egyszer a következő anekdotát: Kelet-Magyarország egy háromszögű terén, amelynek két oldalát a görögök, s a reformátusok temploma díszíti, zsinagógája lépcsőin fekete palástjában a neológ rabbi élvezte a tavaszi napsütést. A környékbeli faluból odatévedt parasztember így köszöntötte tisztességgel: Dicsértessék a Úr Jézus Krisztus! A rabbi válaszolt: Jó napot magának is! Az úr, akit említ amott, a szomszéd házban lakik. Nálunk jóval többet tudtak a békéről, akik ezt a történetet mesélgették, s arról a korról beszéltek benne, amelyet ők neveztek el békebelinek. Hogy ama paraszt a tiszteletes tógáját a rabbi köpenyével összetévesztette, az a kor zsidóiról inkább szól, mint a jámbor ember tudatlanságáról. Róla magáról az beszél, hogy alázatos parasztember módjára lógatta a fejét, s nem nézett se körbe, se fel. Ha fölnézett volna, nem téveszti össze a zsidótemplomot semmivel. Amikor a múlt század nyolcvanas éveinek végén Baumhorn Lipót elkezdte pályáját, Közép-Európa legtöbb városában állt már zsidó imaház, s volt közöttük nagy és kifejező templom is nem egy. A zsinagógának, mint városi építészeti föladatnak, gazdag és változatos múltja volt. A történet az emancipációra való törekvéssel kezdődött, valamikor a század legelején s ahhoz kapcsolódott szorosan. Az építészek elé kezdettől azt a föladatot állították, hogy monumentálisát, vagy legalább a többi templomfajtához foghatót tervezzenek. Kezdetben, a 19. század első évtizedeiben inkább ugyanolyat kellett építeniük mint másoknak, az óbudai, vagy a bajai zsinagóga antik portikuszával azt fejezte ki, hogy használói a közös kultúra részesei, és bész ha knesszet-ük középület, akár a megyeháza, akár a reformátusok, vagy lutheránusok hozzájuk hasonlóan toronytalan temploma. A következő nemzedék a historizmus nemzedéke. Ez saját magát, mint a több ezer éves kultúrán csiszolódottat, annak eredményeit hasznosítót és továbbfejlesztőjét határozta meg, építészeit pedig arra késztette, hogy minden föladathoz társítsák a múltat, mutassák be az adott intézmény eredetéhez, vagy a szelleméhez illő formákat: Az antikvitást, vagy a reneszánszot, ha múzeumot terveznek, a keresztény-katolikus hit nagy múltját és önálló művészettörténeti teljesítményét, a gótikát, ha templomot építenek. A zsinagógák tervezői a Kelet kultúráját tanulmányozták hát, a bizánci templomokat, meg a számukra ezzel összefüggő moszlimokat. Amikor Ludwig Förster megter* Az itt közölt írás az 1999. január 25-én, a kiállítás megnyitóján elhangzott beszéd szövege