F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Söptei Imre: A kőszegi temető

10. Kőszeg, temető. Johann Polster (18211868) historizáló stílusú sírköve. 1999. Fotó: B. Benkhard Lilla péig volt lehetséges. Később az egyre inkább jelentkező helyhiány miatt, a leszármazottak csak messzebb kaphattak sírhelyet. A város sokáig egyetlen temetőjeként az evangélikusok és katolikusok is itt helyezték el halottaikat. Ma már nem temetkeznek külön, de a régi sírkövek elhelyezkedése pontosan mutatja, hogy a két felekezet élesen elkülönült egymástól még holtában is. Az evangélikusok területe a temető nyugati részén volt, a kápolnától láthatóan bizonyos távolságot tartva. (A nem messze fekvő zsidó temetőt csak a 19. század második felében hozták létre. Az izraelita lakosok korábban családjuk származási helyén temetkeztek.) A sírkövek stílusában három egymástól élesen elkülönülő réteget tudunk megkülönböztetni. Az legkorábbiak a múlt század első feléből származnak, de néhányat már a század második felében készítettek közülük. Szépen faragottak, anyaguk mészkő vagy homokkő. Többnyire klasszicista jegyeket hordoznak, de az egyik legszebb közülük neogótikus stílusú (Josef Waisbecker, 11862) (5-6. ábra). Nagyon szép sorozatot lehetne összeállítani az evangélikusoknak állított emlékekből, amelyek szinte mindegyikénél látható a lepellel takart urna (pl.: Christoph Joseph Szép, fi835 (7. ábra); Schneller Lajos, 11841; Karl von Stettner, 11843; Freyler család több tagja stb.). Van közöttük néhány nagyon szép, domborművei ellátott is, amelyek az Utolsó ítéletet vagy az elmúlást ábrázolják (8. ábra). Ezeken látható a már említett szimbólumok többsége is, pl.: lefele fordított fáklyák, lepke, horgony, urna stb. A következő időszak már a 19. század második fele, amikor a gazdagon faragott emlékek között (9-10. ábra) megjelentek az egyszerű kőoszlopok is, amelyek szinte teljesen díszítetlenek, csak feliratokat hordoznak. Ezeknél az anyag minősége (gránit, márvány) és méretük mutatta meg állíttatója előkelőségét, gazdagságát. Századunk második felétől terjedtek el a tulajdonképpen még ma is divatos, egyszerű, fektetett téglalap alakú, többnyire öntött műkő, de valamilyen nemesebb anyagból készült táblával ellátott emlékek. Ezeken már újra feltűnnek egyszerű vésett vagy