F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Söptei Imre: A kőszegi temető

10. Kőszeg, temető. Johann Polster (1821­1868) historizáló stílusú sírköve. 1999. Fo­tó: B. Benkhard Lilla péig volt lehetséges. Később az egyre inkább jelentkező helyhi­ány miatt, a leszármazottak csak messzebb kaphattak sírhelyet. A város sokáig egyetlen te­metőjeként az evangélikusok és katolikusok is itt helyezték el ha­lottaikat. Ma már nem temetkez­nek külön, de a régi sírkövek el­helyezkedése pontosan mutatja, hogy a két felekezet élesen elkü­lönült egymástól még holtában is. Az evangélikusok területe a temető nyugati részén volt, a ká­polnától láthatóan bizonyos tá­volságot tartva. (A nem messze fekvő zsidó temetőt csak a 19. század második felében hozták létre. Az izraelita lakosok koráb­ban családjuk származási helyén temetkeztek.) A sírkövek stílusában három egymástól élesen elkülönülő réteget tudunk megkü­lönböztetni. Az legkorábbiak a múlt század első feléből származnak, de néhányat már a század második felében készítettek közülük. Szépen faragottak, anyaguk mészkő vagy homokkő. Többnyire klasszicista jegyeket hordoznak, de az egyik legszebb közü­lük neogótikus stílusú (Josef Waisbecker, 11862) (5-6. ábra). Nagyon szép sorozatot lehetne összeállítani az evangélikusoknak állított emlékekből, amelyek szinte mind­egyikénél látható a lepellel takart urna (pl.: Christoph Joseph Szép, fi835 (7. ábra); Schneller Lajos, 11841; Karl von Stettner, 11843; Freyler család több tagja stb.). Van közöttük néhány nagyon szép, domborművei ellátott is, amelyek az Utolsó ítéletet vagy az elmúlást ábrázolják (8. ábra). Ezeken látható a már említett szimbólumok többsége is, pl.: lefele fordított fáklyák, lepke, horgony, urna stb. A következő időszak már a 19. század második fele, amikor a gazdagon faragott emlékek között (9-10. ábra) megjelentek az egyszerű kőoszlopok is, amelyek szinte teljesen díszítetlenek, csak feliratokat hordoznak. Ezeknél az anyag minősége (gránit, márvány) és méretük mutatta meg állíttatója előkelőségét, gazdagságát. Századunk második felétől terjedtek el a tulajdonképpen még ma is divatos, egy­szerű, fektetett téglalap alakú, többnyire öntött műkő, de valamilyen nemesebb anyag­ból készült táblával ellátott emlékek. Ezeken már újra feltűnnek egyszerű vésett vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom