F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Söptei Imre: A kőszegi temető
6. Kőszeg, temető. Jozef Waisbecker pékmester, kereskedő (t 1862) és felesége (t 1873) neogótikus stílusú sírkövének felirata. 1999. Fotó: B. Benkhard Lilla illetéktelen behatolók ellen védekeztek, hanem kultikus okai is voltak. 23 A Batthyány-vizitáció szerint 1756-ban három oldalról kőkerítés határolta a temetőt, de északról csak tüskebokrok védték. 24 Korábbi vélemények szerint 1717-ben építették ezt a kerítést, 25 de láthattuk, hogy már az előző században elkészült. A negyedik oldal bekerítésére 1758-ban került sor. Ekkor a városi téglakemencében erre a célra 5000 db téglát vetettek. 26 Nem tudunk olyan, a 19. századnál korábbi ábrázolásról, amely a temetőt is feltünteti. Az 1839-ben készített telekkönyvi térkép (2. ábra) csak az alaprajzát adta meg. 27 1857ben a központilag elrendelt telekkönyvezés alkalmából készített rajzon az ügyes kezű térképész, Franz Flögl vázlatosan több szép sírkövet is megörökített (3. ábra). A 19. században építettek egy halottas kamrát, ahol a korabeli nagy ijedelem, a tetszhalál megelőzésére, a tanács rendeletére, több napig kellett a holtesteket őrizni. 28 Az utolsó nagyobb beruházásra 1902-ben került sor, amikor az 1898-ban elhunyt Dallos Károly nyugalmazott ezredorvos hagyatékából egy fedett ravatalozót építettek a temető északnyugati sarkához közel. 29 1917-18-ban, a Kőszegen elhelyezett katonai kórházak miatt a város temetője szinte teljesen megtelt. Ekkor új helyet akartak kijelölni a Vasutas Árvaház mögött. A közeli intézmények panasza miatt elvégzett talajtani vizsgálatok azonban megállapították, hogy alkalmatlan a terület erre a célra. Ekkor a bővítés ötlete vetődött fel, amit neves helyi polgárok akadályoztak meg fellebbezésükkel, félve attól, hogy a város természetes terjeszkedésének állja útját a kibővített temető. Ideiglenes megoldásként a lőtéren hoztak létre katonai temetőt 1918 júniusában. 30 A temető kezelői Mint láthattuk, a temető területét a város a plébánia kezébe adta át. Ennek megfelelően a plébános kapta meg a temetkezések után járó díjakat. Az 1900-as évek elején felvetődött a városi kezelésbe való visszavétel. Erre mégsem került sor, de a plébánost kötelezték, hogy évente számoljon el a bevételekkel. 31