F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Söptei Imre: A kőszegi temető

1. Kőszeg, temetőkápolna, 17471748. A főhomlokzat a nyugati toronnyal. 1999. Fotó: B. Benkhard Lilla rületnek minősítette a temetőket, amelyekről újra és újra elterelődött a szakemberek figyelme. Ennek okát abban látja, hogy az egyes síremlékek történeti és művészeti értéke általában csekély, és csak a temetők együttes képe ad számottevő értéket.

3 Ebből a gondolatsorból rögtön adódik két kérdés. Az egyik, hogy akkor miért nem kaptak védelmet az egyedi, értékes kövek? A másik, hogyan lehet megoldani egy használat alatt álló, működő temető képének védelmét? Véleményünk szerint máshol kell keresni a peremterületi szerep okát. Erre tulajdonképpen maga az említett tanulmány írója is kitér. A probléma lényege az, hogy még ma is hiányzik a temetők és az ott levő objektumok egész országra kiterjedő áttekintése, amelynek alapján meg lehetne állapítani a védelem egységes szempontjait. Bár történtek bizonyos lépések korábban, hogy ezt egy országos szervezésű mozgalom keretében végrehajtsák, de a Népfront, az a szervezet, amelyre akkor támaszkodni akartak, mára már megszűnt. A honismereti szakkörök léteznek, de nagyon kevés településen működnek olyan szervezetten, hogy ilyen, központilag szervezett akciókban részt tudjanak venni. Ráadásul a feladat a központi irányítóktól is nagy odafigyelést és főleg komoly szakmai háttér biztosítását követelné meg annak érdekében, hogy a felmérők ne hagyjanak fontos szempontokat figyelmen kívül. A mai viszonyok között tehát ilyen országos akcióra nem látunk esélyt. Azonban, ha van lehetőség, törekedni kell minél több településen a felmérés elvégzésére. Ennek megvalósításáig és a központi védelem kiterjesztéséig viszont nagyobb figyelmet kellene fordítani a helyi védelemre. Ez tulajdonképpen a helyi történeti és tu-