F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Galacsik Zsolt: Adatok a szécsényi Szentháromság-szobor történetéhez

A szécsényi Ferencrendi templom és rendház renoválásának befejezése után szükségesnek mutatkozik, hogy a templom közelében és a község főútvonalán fekvő Szentháromság-szobor is renováltassék. A nevezett mű kb. 150 éves, korabeli alkotás, amely kvarchomokkő típusú kőzetből készült. Miután ezen kőféleség térfogatának megfelelő 1/3 résznyi víz felvevésére képes ezért a kifagyás okozta veszélyek ezen kőzetnél fokozottabb mértékben mutatkoznak, mint a tömörebb struktúrájú köveknél. Ezen oknál fogva fenti mű a fagyástól előállott rombolástól sokat szenvedett, mert figurális részei teljesen tönkrementek, omamentális részei is kijavíthatatlanok és egyedül csak tömörebb, architektonikus részei maradtak meg olyan állapotban, hogy azokat renoválni még lehetséges. Úgy a figurális, mint az omamentális tagok anyaguk belsejében is megtámadva és széjjelhasadozva a szoborműről leváltak. Az architektonikus részek csupán felületükön szenvedtek felfagyást, úgyhogy azoknak felhasználása még lehetséges. Mivel a levált figurális és omamentális tagok visszahelyezése tartósság szempontjából semmi jót nem ígér, azért ezen részeknek újjal való pótlása feltétlenül indokolt. A mellékelten benyújtott tervek azon elgondolás alapján készültek, hogy a széthasadozott figurális és omamentális részek (két szent, a Szentháromság és az oszlopfej) újból elkészíttessenek, míg az architektonikus részek (az oszlop, az oszlopláb, az oszlopszék és az oltár) kijavítva változatlanul megmaradjanak. A régi szobormű - főtisztelendő dr. Szőnyi Ottó úr, a Műemlékek Orsz. Bizottságának előadója és a Szent Ferenc rend választott műbírálójának szakvéleménye szerint - különösebb művészi vagy műtörténeti értékkel nem bír. Klasszicizáló stílusa barokkos elemekkel van keverve. Építészeti tagoltsága nélkülözi a tiszta és nyugodt porporciókat, mert az oszlop, de különösen az oszlopfej és -láb erősen túlméretezett, az oszlopszék satnya, az oltár tömege túltengő, a Szentháromság csoportjának tömege pedig kicsiny. Egyes építészeti elemek önkényűen vannak alkalmazva, mert míg az oszlopszék koronapárkányán a profilok szegényesen vannak kiképezve, addig az oltáron zsúfoltan és zavarosan vannak felhasználva. A figurális részek erőteljesen barokk jellegűek, azonban a barokkos formagazdagságot nélkülözik. Az arcok és kezek megoldása kissé naiv és a ruházat redőinek elrendezése minden nyugtalansága mellett sem nyújtja a barokkos kerekdedséget. Kompozíciónak jellege és szobrásztechnikai megmunkálása arra utal, hogy a művek közepes mester keze alól származnak, aki valamely barokkos mű ráhatása alatt, de kellő felkészültség nélkül alkotta meg műveit. Műemlék jellegük nincsen és eltávolításuk veszteséget nem jelent. A régi mű és a kivitelre elfogadott új tervezet között az alábbi változások mutatkoztak szükségesnek: Az új terv szobrászati része a barokkos ízt elhagyja és inkább az architektonikus rész klasszicizáló jellegéhez közeledik. Ez okból a régi volutás oszlopfej helyett egyszerűbb kapitelt alkalmaz. A kapitel méretei megkisebbedtek, mert a régi kapitel az oszlophoz képest túlméretezett volt, nagy tömegénél fogva pedig a rajta nyugvó Szentháromság csoportot elnyomta. Az új terv szerinti kapitel az oszloppal kellő arányba hozatott és kisebb tömegénél fogva a rajta levő Szentháromság csoport érvényesülését elősegíti. A régi Szentháromság szobor cca. 1 méter magas volt és ezért tömeghatása a mű többi részeihez mérten elenyészően satnya hatást keltett. A Szentháromság gondolata-