F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

5. Budapest. Napraforgó u. 18. (Weichinger Károly) 1931. OMvH Fotótár, Itsz. 20.526. neg. Az épület falusias hatású ház, a modern építészeti elveket ellentmondásosan tükrözi. Az épület részben magas-, részben lapostetős. teljesen kész terveket az építtetők ismételten átdolgoztatták és a tervezők sikert csak akkor érhettek el, ha végső lelkiismeretességgel alkalmazkodtak ezekhez az óhajokhoz. A telep néhány, némileg kevésbé sikerült háza ezen nehézségek áldozata." 11 A telep megjelenésében, előnyös összhatásában mutatkozó hiányoknak egyéb oka is van. Eredetileg a kezdeményezőkből alakult egy bizottság, melynek feladata a tervek egységesítése volt, de ennek eredményes működését meggátolta a tervezők számának megnövekedése és a vevő-építtető beavatkozása. Továbbá egyértelművé vált, hogy az egész építés irányításával megbízott vezető építész munkájával bizonyos hibák elkerülhetők lettek volna.

12 Alapgondolatok A lakótelep megépítésének elindítói azon igyekeztek, hogy egy olyan lakótelepet hozzanak létre, ami az egységes építés legtöbb előnyét hordozza. Az építést kísérleti telepnek szánták, ami a korszerű építési elveket demonstratív módon népszerűsíti, és az új technikai módszerek gyakorlati megvalósulását mutatja be. Az utca beépítési módja, a telkek mérete és a házak viszonya újszerű volt Budapesten. A tervezők azt célozták meg, hogy minden telken egész kicsi, minimális kertterület maradjon fenn, annyi csak, hogy a lakóházak egymástól való távolsága kellően izolálja a családokat egymástól, és biztosítsa a családi élet zavartalanságát. Az elgondolás alapja az volt, hogy a családi házak kis telken épüljenek úgy, hogy a 300-600