F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TÁJÉKOZTATÓ - Mihály Mária: Műemlék- és műtárgyvédelem a törvény tükrében

TÁJÉKOZTATÓ 271 Mihály Mária MŰEMLÉK- ÉS MŰTÁRGYVÉDELEM A TÖRVÉNYEK TÜKRÉBEN Kulturális örökségünk védelme és megőrzése - akárcsak természeti kincseink, környezetünk védelme - állandó, soha figyelmen kívül nem hagyható kormányzati, társadalmi kötelezettség. Ez nem csupán az ország mindenkori állampolgárai és az elkövetkező nemzedékek számára történő megőrzést jelenti, hanem egyetemes kötelezettség is. A második világháború után megalkotott 1954. évi Hágai Egyezmény kimondja, „hogy a kulturális javakban okozott károk, bármely nép tulajdonát is képezzék ezek a javak, az egész emberiség kulturális örökségének megkárosítását jelentik, minthogy mindegyik nép hozzájárult a világ kultúrájához." Ebből az elvből következik, hogyha valamely nemzet saját kulturális örökségét pusztítja el, vagy hagyja elpusztulni, az emberiség kulturális örökségét is megkárosítja. Bár a műemlékek, műtárgyak megóvására már az ókortól kezdve történtek intézkedések, a 18. század végéig többnyire az uralkodói kincstárak gyarapítása érdekében hoztak rendeleteket, melyek szerint a kincs-leletek egésze vagy meghatározott része a kincstárat illette. Eredetileg a nemesfémből, drágakőből készült tárgyak, numizmatikai leletek minősültek kincsnek, de fokozatosan a nem kincsnek minősülő, de történeti, művészeti, tudományos szempontból jelentős régészeti leletekre is kiterjesztették az uralkodói jogokat és biztosították az ilyen leletek pénzbeli kiváltásának lehetőségét az uralkodói gyűjtemények számára. A romantika hozta magával a műtárgyak fogalmának kiszélesedését. A művészettörténet fejlődésével egyértelművé vált, hogy a műtárgyban megtestesülő érték egyetemes, s a műtárgyvédelemnek már nem elsősorban az uralkodói érdeket, hanem a társadalom érdekeit kell szolgálnia. A műemlék- és műtárgyvédelmi intézkedések céltudatosan és nagyobb hatállyal a 19. század eleje óta érvényesültek, amikor is Franciaországból kiindulva Európa valamennyi állama törvényhozási vagy közigazgatási úton gondoskodott kulturális öröksége számbavételéről, védelméről, megőrzéséről. Ebből az eszméből nőitek ki a múlt század folyamán Európa szerte a múzeumok, közgyűjtemények is. A kulturális örökség védelmének hatékonyságát alapvetően meghatározza az adott ország törvényi és intézményi háttere, a védelem érdekében kialakított rendszer milyensége. Magyarországon a műemlék- és műtárgyvédelem kérdésköre a reformmozgalmakhoz kapcsolódott, azonban a kezdeményezések sora komolyabb eredményt csak a kiegyezés után hozott. 1872-ben alakult meg a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. 1881ben fogadták el a műemlékek fenntartásáról szóló törvényt (1881. évi XXXIX. t.c), amely az ingatlan műemlékeket a törvény védelme valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alá helyezte. A beterjesztett törvényjavaslat, hasonlóan más euró-